---

Tartalom

A francia forradalom története

I. A forradalom előzményei
1. A XVIII. század filozófiai forradalma
2. Franciaország állapota 1789 előtt
3. Az állam pénzügyei
4. Az általános rendi gyűlés összehívása

II. Az alkotmányozó nemzetgyűlés
1. A választások eredménye
2. A nemzetgyűlés megalakulása
3. Az önkényuralom és a hűbéri rendszer összeomlása
4. Az "emberi jogok"
5. A párizsi nép diktatúrája
6. Az 1791-i alkotmány
7. Király és alkotmány
8. A belső küzdelem hatalmi tényezői

III. A törvényhozó nemzetgyűlés és a konvent
1. A királyság bukása
2. A köztársaság
3. A girondisták bukása
4. A terror
5. Az 1793-i alkotmány. Robespierre bukása

IV. A forradalom vége

Bibliográfia

---

Bevezető

Franciaország 1789 óta több forradalmat élt át; ezek közül azt, amely 1789-ben kezdődve megdöntötte az abszolút királyságot s a köztársasági kormányformák különböző fokain Napoleon diktaturájához, majd ennek bukása után az 1815-i alkotmányhoz vezetett, "nagy francia forradalom", vagy egyszerüen "francia forradalom" néven ismeri a történelem.

Ennek története annyira egybeolvad a rákövetkező császárságéval, mintha csak a királyság helyreállításával ért volna véget. Hatása nemcsak időben terjed túl a szorosabb értelemben vett forradalmon, hanem térben is: messze Franciaország határain túl nagy izgalmat keltettek a lázas átalakítás hirei, majd egész Európa hadseregeit mozgósítani kellett vele szemben s a forradalmat kisérő és a hadtudományi elveket újjáalakító háborúk zaja elhatott a tengeren túli gyarmatokra is. Azok az eszmék pedig, amelyeket a XVIII. század filozófusaitól eltanulva, a forradalom megvalósítani törekedett: a társadalmi és jogi egyenlőség, az egyén szabadsága és a népfelség elve, bár még csak évtizedek mulva, de a világon szerte győzelmet arattak.

A forradalom esztelenségei, a velejáró rémségek és csalódások mély és maradandó hatással voltak a lelki élet különböző területeire. Így a hitéletre: az intelligencia és a tömeg egy része nyiltan a vallás ellen fordult, a másik rész annál szenvedélyesebben és annál nagyobb elmélyüléssel tartott ki mellette. Döntő a hatás a politikai fölfogásra: a tömegek tudatába jutottak és nagy pártok jelszavaivá váltak azok az eszmék, amelyeket a XVIII. század filozófusai a fölvilágosult elmék fölényes bölcsességének tartottak fönn. Nevezetes a tudományokra gyakorolt hatás: a történelemtudományban pl. a természetes fejlődés tanát juttatta érvényre a racionalista fölfogással szemben. A hatás feltünő az irodalom és különösen a művészet egész területén is, tehát politikai és művelődéstörténelmi szempontból egyaránt jogosult a történetírók eljárása, mikor nemcsak Franciaország, hanem az egész világ történelmének 1789-1815 közé eső részét a "forradalom és a császárság korának" nevezik.

Ebben a füzetben mellőzzük a Franciaországot közvetlenül nem érintő eseményeket, időben pedig a tulajdonképpeni forradalom korára szorítkozunk. A forradalomhoz tartozónak tekintjük mindazt, ami Franciaország régi rendjének átalakítására vezetett, tehát elsősorban az emberi jogok megállapításának 1789-i és 1793-i kísérletét és azokat a mozgalmakat, amelyek az "emberi jogok" megvalósítását célozták. Ezek a forradalmi mozgalmak teljesen elernyednek és ellenmozgalomnak engedik át a teret Napoleon konzulságától (1799) kezdve, tehát egyetlen országnak mintegy 10 évi (1789-1799) történelmét ismertetik a következő fejezetek.

---