Előszó

Midőn 1891-ben már már égető szükséggé vált egy népszerüen megirt gyakorlati kézikönyv a tornázásról, annak hiányát nemcsak a szakemberek, de tornászaink is egyaránt érezték, nem zárkózhattam el annak az óhajnak kifejezésétől, hogy ilyen könyvet minél előbb meg kellene irni. Erre leghivatottabbnak találtam Zsingor Mihály kedves barátomat, kinek erre vonatkozó nézetemet többször emlitettem is. Ő ilyen könyvnek a megirását meg is igérte, de sürgősebbnek találta egy oly münek a megirását, mely annak alapját képezze, sürgősebbnek találta, egy oly müvet irni, melyben a szakkifejezések pontosan megmagyarázva és körülirva legyenek, mely müre azután, mint alapra, annál biztosabban lehessen épiteni.

Jelen munka az, melyet boldogult barátom, kitartó szorgalommal és ügybuzgósággal, legjelesebb nyelvészeink és szakembereink megkérdezésével irt meg. Az olvasó ebben a müben megtalál mindent, a mi a tornászati szakra vonatkozik, a legtájékoztatóbban és kimeritően.

Kár, hogy e mü, mely éveken át elkészitve hevert fiókjában, nem juthatott nyilvánosságra, csupán azért, mert kiadója nem akadt. A magyar tornaegyletek szövetségének nagy érdeme, hogy sajtó alá rendeztette és kiadta. Fogadja ezért a szakemberek hálás köszönetét, hogy szakirodalmunknak valódi gyöngyét nem engedte elavulni, hanem ügybuzgósága által ösztönözve, közkincsé tette.

Legyen e könyv úttörője a jobbnak és ügyünknek hatalmas előmozditója.

MAURER JÁNOS
a Nemzeti tornaegyesület művezetője.