---

Tartalom

A polgármester
Polgármesteri esküszövegek egy-egy korszakban
A polgármester feladata és hatásköre egy-egy időszakban

Kecskemét polgármesterei:
Hajagos Illés (1848-1849,1851-1861,1862-1867)
Csányi János (1861-1862)
Nagy Lajos (1867-1872)
id. Bagi László (1872-1878)
Búza Kiss Mihály (1878-1880)
Lestár Péter (1880-1896)
Kada Elek (1897-1913)
Sándor István (1913-1919)
Szombatfalvy Majthényi Miklós (1919-1922)
Zimay Károly (1922-1934)
Balásfalvi Kiss Endre (1934-1938)
Olaszi Liszka Béla (1938-1944)
Váradi József (1944)
Tóth László (1944-1948)
Czagány Ferenc (1948-1950)
Szelepcsényi Imre (1950)

---

Bevezetés

A polgármester - E tisztség és annak elnevezése Nyugat-Európából származik, ahol a középkorban abban az időszakban keletkezett, amikor a városok lakossága - gyakran fegyveres küzdelmek árán is - mindinkább függetlenítette magát a világi és egyházi hűbéruraktól, s amikor iparuk és kereskedelmük következtében mind nagyobb jelentőségre tettek szert. A városok első tisztviselője volt a polgármester. Egyes nyugati államokban a falvak vezető tisztviselőjét is polgármesternek nevezték. Franciaországban a legkisebb település élén is a "maire"-nek, Olaszországban "sindaco"-nak, Németországban "Bürgermeister"-nek nevezett polgármester állt.

Magyarországon a 12-13. században a piachelyeken, jelentős útvonalak, hidak, révátkelők mellett, vagy királyi, várispáni, püspöki székhelyeken és egy-egy nagybirtok központjában alakultak ki városok. A királyok, a bárók elleni küzdelmükben a városokban kerestek támaszt, kiváltságlevelekkel segítették fejlődésüket. A "szabad királyi város" privilégiummal felruházott városok biztos jövedelemforrást is jelentettek számukra. A sz. kir. városok a király földesúri joghatósága alá tartoztak, csak a királynak voltak alárendelve. Magyarországon csak a sz. kir. városok élén állt polgármester. A királyokon kívül a főpapok és a világi nagybirtokosok is adtak egyes jobbágyfalvaiknak - amelyekben nagyobb számú kézműves is tömörült - különböző mértékű kiváltságokat, bizonyos városi szabadságot, zömében paraszti polgárságuk közössége maga választotta elöljáróit: a főbírót és a tanácsot, nem fejenként, hanem egy összegben fizették adójukat, stb. Az ilyen mezővárosok (oppidumok) átmenetet alkottak a falu és a szabad királyi város között. A mezővárosok közül azok rendelkeztek nagyobb önállósággal, amelyek hatóságuk választása mellett vásártartást és királyi adókedvezményt biztosító privilégiummal is bírtak. Ezek voltak az ún. privilegizált (szabadalmas) mezővárosok, mint pl. Kecskemét.

...

---