---

Tartalom

Dedicatum
Előszó

I. Utazás Indiába.
II. Bombay.
III. Hyderabad.
IV. Delhi.
V. Bikaner fejedelemség.
VI. Udaipur.
VII. Patiala.
VIII. Kapurthala.
IX. Terai.
X. Urial-vadászat a Salt Rangeben. Khaiber-szoros.
XI. Srinagar. Markhor-vadászaton.
XII. Srinagar-Leh.
XIII. Ibex és Bharal.
XIV. Ovis Amon. - Tibet határán.
XV. Visszatérés a tibeti határtól Srinagarig.
XVI. Hazafelé.

Ülésrendek az alkirály Maharaja ebédjeiről
Menükártyák Bikaner Maharaja étkezéseiről
Patiala Maharaja két legnagyobb drágakövének pontos rajza
Végszó
Lőjegyzék
Képek jegyzéke

---

Előszó

Naplómat kizárólag édesanyám részére írtam, célja tehát csak az volt, hogy ő minél többször és gyorsabban kapjon tőlem hírt, mert érthető, hogy 82 esztendős édesanyámnak nagy megnyugvás volt, ha a távoli keleten utazó fiától minél gyakrabban kaphatott életjelt!

Sohasem gondoltam arra, amikor nagysebtiben, többnyire döcögő vonatokon, vagy rosszul világított vadászsátramban naplómat írtam, hogy ezt valaha kiadjam! Hisz amikor itt-ott egy kis időt szakíthattam, hogy írógépemhez üljek, amely mindenhová elkísért, egészen a Himalaya 5.000 méteres magasságáig, legtöbbször már holtra fárasztott egy-egy izgalmas vadászat, az indiai hőség, a Himalaya dermesztő szele és fagya, vagy az esetleg aznap éppen megtett 40-50 kilométeres erőltetett menetelés! Ilyenkor is csak arra gondoltam, hogy otthon minél előbb hírt kapjanak felőlem és ezért rendszerint sietve, inkább csak hevenyében vetettem papírra az eseményeket, ahogy azok egymást követték.

Van egy mondás: "Igazi úr sohasem csodálkozik" - ha ez igaz, akkor én - úgylátszik - nem ütöm meg az "igazi úr" mértékét! A blazírtságot szívből utálom és csöppet sem szégyellem bevallani, hogy nem egyszer, de százszor is csodálkoztam és olykor szinte gyerekes örömmel írtam le élményeimet a közvetlen impressziók hatása alatt, ahogy az adott pillanatban átéreztem.

Semmi sem kerülheti el a kritikát. Tudom, hogy az olvasó, aki könyvemet kezébe veszi, szigorúbb kritikával fogja mérlegelni írásomat, mint azt édesanyám tette. Nem is akarom az elcsépelt mentségeket hangoztatni, hogy - "barátaim unszolására" írtam le emlékezéseimet. Nem azért tökéltem el magamat arra, hogy naplómat mégis kiadjam, mert irodalmi sikert véltem vele elérni, hanem inkább csak azért, mert most India annyira aktuális a világpolitikában, - már csak a most vajúdó alkotmányreformja miatt is - gondoltam, talán érdekelni fogja az olvasót egy indiai útleírás, már annál is inkább, mert a világháború óta tudtommal mi voltunk az elsők a volt központi hatalmak polgárai közül, akiket úgy az angolok, mint az indusok - a független fejedelmek is - igazán őszinte és nagyon jóleső vendégszeretettel fogadtak. Ami pedig a kritikát illeti, jól tudom, nem lehet minden igénynek eleget tenni. Például egyik legrégibb vadászcimborám, miután naplóm részleteit elolvasta, írt nekem a távoli Kashmirba és kifogásolta, hogy mindig csak "Maharaja-látogatásokról és jó ebédekről" írok, holott az ember szerinte "mégis csak vadászni jár Indiába"! Tehát e barátom ízlése szerint naplómban nem volt elég szó vadászatról. Pedig bizony eleget írtam erről is. Hiszen kivéve bivalyt, orrszarvút és oroszlánt, amelyek már kihalóban vannak Indiában és csak egy-két távoleső országrészben találhatók nagyritkán, minden más számottevő indiai nagyvadfélét aránylag rövid ott-tartózkodásom alatt is sikerült elejtenem! - Mások meg ellenkezőleg éppen azt vetették szememre, hogy túl sokat írtam vadászatról, ami a nagyközönséget nem nagyon érdekli, viszont alig írtam valamit az általánosabban érdeklő dolgokról, p. o. indiai régiségekről, vallásokról és szokásokról. De gondolják meg kritikusaim, hogy én aránylag csak rövid időt töltöttem India óriási területén és nem ilyen tanulmányok, hanem vadászat és személyes élmények kedvéért utaztam oda. Akit az említett kérdések érdekelnek, találhat megfelelő munkát szép számmal: nekem nem állt szándékomban olyasmivel foglalkozni, ami nem vág a mesterségembe.

...

Kérem az olvasót, ne várjon tőlem mást, mint amennyit nyujthatok. Akkor nyugodtan bocsátom útjára ezt a könyvet, mert tudom, hogy amit nyújtok, az mind személyes élmény és a maga nemében nagyrészt újdonság is.

---