---

Tartalom

Afrikai emlékek (Ajánlás)

Élmények, történetek

Afrika! (Előszó helyett)
Kaland a Kanári-szigeteken
A néger potyautas
Egy nap Sierra Leone-ban
Kannibál evezőseim a Kongón
Az ifjú Afrika
Az afrikai "fiú"
A színes gentleman
Állatok barátkozása
Rabszolgaság Közép-Afrikában
Ne szólj szám, nem fáj fejem
A feketék megtérése
Piszkos Jim
Dr. Robinson
Mr. Green "balesete"
Papadiamantopoulo
Az afrikai Hári János

Vadászkalandok

Egy nap vadászaton (Kaland az oroszlánnal)
Egy nap a törpék között (Elefánt-kaland)
Az emberevő (Leopárd-vadászat)
Találkozásom egy távoli "atyafi"-val (A gorilla)
A félelmetes szörny!
Az életmentő rinocerosz
Szorongatott helyzetemben (Vademberek és vadállatok között)

A tábortűz mellől

Mesék emberekről, állatokról
Néhány szó az afrikai népmeséről
Ádám és Éva meséje
A világosság eredete
Miért nem beszél a gorilla?
Kalamata szomorú története
A dohányzás története
Hogyan tanulta meg az ember a tűzgerjesztést
A betegség és halál eredete
Mire tanította a kutya az embereket
Kitől tanultuk a halottak eltemetését
Hogyan jött rá az ember, hogy igyék a patakok vizéből
A törzsfőnök "bosszú"-ja
A meglopott tolvaj
Miért kacag a hiéna?
Az óriáskígyó
Mitől van a zsiraffnak olyan hosszú nyaka?
A sakál és a víziló
Sakál koma ebédje
Sakál koma rettentő végzete

A csudálatos játék-elefánt

Elindulunk az ismeretlen országba
Töretlen utakon

---

Ajánlás

Ezerkilencszáztizennégy augusztusa Angliában ért egy kis magyar lányt a szüleivel. Ott élték végig a háborút. Senki nem bántotta, senki nem háborgatta őket a borzalmas, hosszú esztendők alatt - a kislány szemében nem is voltak borzalmasak ezek az idők. Londonban éltek. Aztán jöttek a légi támadások. Ahányszor csak felhangzott a szirénák figyelmeztető búgása, az apa levitte a kislányt házuk pincéjébe, ahol készen várta őt egy kis ágyacska. És melléje ülve mesélgetett neki. Az ágyúk pedig bömböltek, és bombák robaja reszkettette meg a levegőt. Afrikában hallott mesék jutottak eszébe - s mialatt a gyermek csillogó szemmel hallgatta Szudila és a Gorilla, a Kutya és a Sakál meséjét: házak dőltek romba körülötte és pusztulás söpört végig a városon.

A lányka nem félt; apja szentül hitte, hogy nem sejti a valót: "hiszen csak gyakorlatoznak" - mondogatta neki. Egyik éjjel rettenetes robbanás csattant fel, a ház alapjaiban megrázkódott, csörömpölve hullottak az üvegcserepek, a gyermek anyját a szoba egyik végéből a másikba hajította a légnyomás, és Bridget, a kis dajka, elájult. A gyermek megszorította apja kezét és csak ennyit rebegett:

- Ma este nagyon erősen gyakorlatoznak, úgy-e, apus?

Másnap reggelinél megkérdezte az apa a kis dajka-lányt, hogy érzi magát?

- Jobban, sokkal jobban - válaszolta. - Én miattam ugyan bombázhatnak, amennyit tetszik.

Fölugrott erre a szóra a gyermek és rátapasztotta kicsi tenyerét a dajka szájára:

- Pszt! Hallgass! - súgta neki - ne beszélj bombázásról! - Apus azt hiszi, csak gyakorlatoznak!

*

A háborúnak vége szakadt. Elkövetkezett a béke. Nem röpdöstek többet halált szóró repülők a város fölött. De egyszer csak sötét árnyék vonta be az eget; hat nap, hat éjjel a halál angyala lebegett a kislány feje fölött. És az apa újra odaült a gyermek ágyához és mesélt neki - afrikai emlékeiből. Búja és Benga, a két kis furcsa afrikai fiú, megmosolyogtatta a kis szenvedőt s megkönnyebbülve lélekzett föl, amikor megtudta, hogy apust mégsem gázolta halálra a csúf, otromba rinocerosz.

A veszedelem elvonult. És akkor jött a komor orvostanár, és azt gondolván, alszik a gyermek, kimondta az ítéletet:

- Sosem fog járni többet a kislány. Ha csuda történik is, sánta marad egész életére.

Az apa elsápadt. A párnán nyugvó fejecske megfordult, kinyiltak a szemek és miközben egy áruló könnycsepp végiggördült a halvány arcocskán, megszólalt a kis száj:

- Ne búsulj, apus, én nem bánom, én... én... szeretek sánta lenni.

*

Ebben a könyvben összegyűjtöttem egy részét ezeknek a meséknek és történeteknek, s a könyvet - annak a kislánynak ajánlom.

Torday Emil.

---