Ismertető

A helységnevek eredete az egyik legfontosabb - sokszor egyetlen - támpont annak vizsgálatában, kik voltak a település első lakói. Elemzésük ezért nyelvészeti és helytörténeti szempontból egyaránt fontos. Örvendetes, hogy vidékünk településneveiről az utóbbi években több kiadvány is napvilágot látott. Két éve a történelmi Bereg megye, most pedig Máramaros megye helységneveinek eredetéről jelent meg egy új könyv. Mindkettő szerzője Sebestyén Zsolt, a Nyíregyházi Főiskola tehetséges kutatója.

A kiadvány több száz máramarosi település nevére vonatkozólag tartalmaz adatokat, köztük olyanokéra is, amelyek mára eltűntek. Az azonos nevű folyóról elnevezett megye az első jelentősebb magyar rajok megtelepedéséig - XIII. század második fele - gyér lakosságú lehetett. A Tisza és a folyó egyes mellékágainak völgyében megtelepedő magyarok hozták létre és adtak nevet Visknek, Técsőnek, Szigetnek (Máramarossziget), Hosszúmezőnek, Bedőházának stb. A Visk és Técső helységnév (és a Bedőháza előtagja is) személynévi eredetű. A puszta személynévi eredetű helynevek a régi magyar helynévadásra különösen jellemzőek voltak.

A XIV. század harmincas éveitől tovább gyarapodott a megye lakossága, ami főképp ruszinok és románok megtelepedésével magyarázható. A telepítések nyomán keletkezett falvak nevei kezdetben sokszor még akkor is magyar névadással keletkeztek, ha nem magyarok lakták, lassan azonban egyre nagyobb számban jelentek meg ruszin és román eredetű nevek: Poljána, Szlatina, Irholc, Szeklence, Dolha, Kusnica stb. A betelepülések következtében a Verhovina szinte teljesen ruszinná vált, a megye déli részén pedig a román lett a domináns. A változások folytán a kisebb falvakban fokozatosan eltűnt, a városokban, nagyobb településeken (Huszton, Visken, Técsőn stb.) azonban megmaradt a magyarság.

A könyvből megtudjuk azt is, hogy például Dolhának régen Hosszúmező volt a neve, Dombó neve ruszin eredetű (az ukrán Дубове jelentése 'tölgyes'), Huszt a településnél a Tiszába ömlő patakról kapta nevét, Kerekhegy első említése a XVIII. századból való, Szlatina neve a magyarba a románból került (jelentése 'sósforrás'), a Rahó valószínűleg szláv eredetű helynév, a Szinevér pedig ruszin (előtagja a синій 'kék' melléknév, utótagja pedig a вир 'örvény, forgó'), a magyar Kőrösmező és az ukrán Ясіня egyaránt 'kőrisfaerdőben lévő helyre, rétre' utal.

A könyv joggal számíthat Kárpátalja múltja, a helynevek eredete iránt érdeklődők figyelmére.

Tóth Péter
egyetemi tanár

Forrás: Kárpáti Igaz Szó
http://kiszo.hhrf.org