---

Tartalom

Előszó

MÁTHÉ DÉNES: Az antonímia leírásának eredményeiről és kérdéseiről
KABÁN ANNAMÁRIA: Intertextualitás, avagy korok és régiók kultúrájának párbeszéde Kovács András Ferenc verseiben
PETHŐ JÓZSEF: Nyelvi stílus és régió
LŐRINCZ JULIANNA: A nyelvi variativitás témaköréhez kapcsolódó tananyag vizsgálata a szlovákiai magyar nyelvtan könyvekben
KŐVÁRI ZOLNA KATINKA: Az elemisták és általános iskolások tanulási technikái és szövegértési eredményei közötti összefüggések
PLETL RITA:: Az erdélyi magyar diákok olvasási és szövegértési képességének színvonala
KÁDÁR ANNAMÁRIA: A fogalmazási képesség fejlődése és a vizsgálati és értékelési szempontrendszer változása a fogalmazások értékelésében
PLETL RITA: Az írásbeli kifejezőképesség alakulása a szövegtervezés, illetve szövegszerkesztés tükrében
H. VARGA MÁRTA: Plurale tantumok a magyarban
KECSKÉS JUDIT - KOVÁCS MÁRIA: Az elbeszélő múltú igealak mint a szövegértést befolyásoló tényező
WASEDA MIKA: A meg igekötő funkciója a megszeret igében kognitív nyelvészeti szempontból
IMRE ATTILA: A túl viszony jelentésszerkezete
HORVÁTH ZSÓFIA IRÉN: Erdélyi magyar serdülők önjellemzésének vizsgálata
KAZIMIERZ A. SROKA: A comparative view of the manifestation of scope-restriction values in Hungarian

A kötet szerzői

---

Előszó

A hetedik Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus sokszínűségét mi sem jelzi jobban, mint a jelenlegi kötet, amely szekcióelőadások és panelelőadások írásos anyagát tartalmazza.

Kezdő cikkünk az antonímia és antinómia megkülönböztetését tartja fontosnak, amelyet a Babitsból ihletődő Kovács András Ferenc verseinek elemzése követ, majd áttérünk a régiókra jellemző nyelvi stílusokra és nyelvi variativitásokra.

A következő 4 tanulmány empirikus kutatások eredményeit foglalja össze, melynek során a szerzők tanulási technikákat, olvasási, szövegértési, fogalmazási készségeket, valamint írásbeli kifejezőképességet mértek, ezáltal nyújtva eléggé aggasztó összképet diákjaink nyelvi képességeinek hanyatlásáról.

A nyelvészethez sorolható további 4 tanulmány a magyar nyelv plurale tantumjait, elbeszélő múltú igealakjait és igekötőit vizsgálják; a két utolsó tanulmány egyike az erdélyi serdülők önjellemzését taglalja, míg a záró tanulmány 7 nyelvet összehasonlítva világít rá a névkörkorlátozás értékeinek megjelenésére angol nyelven.

Meggyőződésünk, hogy jelen kötet olvasói találnak kedvükre való hasznos és érdekes tanulmányt érdeklődési körtől függetlenül, amelyek olvasásához már csak időt és jókedvű belemerülést kíván a

SZERKESZTŐ
Marosvásárhely, 2012. március 11.

---