---

Tartalom

Előszó
Bevezetés

I. Elvi megközelítés
1. Az oktatási rendszer társadalomelméleti közelítése
2. A rendszer újratársadalmasításának értelmezése
3. Az oktatási rendszer célstruktúrája
4. A közfinanszírozott intézményes oktatás legfontosabb funkciói
5. Közpolitikai dilemmák a közfinanszírozott intézményes oktatás szervezésében

II. A közfinanszírozott intézményes oktatás hazai rendszere
1. Képzési szerkezet, intézményszerkezet
2. A közoktatás rendszerének irányítása és fenntartása
3. Az intézményes oktatás-nevelés finanszírozásának általános szabályai
4. Az iskolarendszerű szakképzés szervezése és finanszírozása
   A gazdasági kamara szerepe az iskolarendszerű szakképzés szervezésében
   A kiszervezett gyakorlati képzés finanszírozásának speciális szabályai
5. A közfinanszírozott intézményes oktatás szabályozásának kritikus elemei

III. A képzési rendszer működésének legfontosabb jellemzői
1. Az intézményrendszerbe történő első belépés társadalmi és területi összefüggései
2. Szelekciós mechanizmusok a közoktatásban. Első szelekció: az iskolakezdés
   Iskolakezdés a rendszerváltás előtt és után
   Verseny a gyermekekért az óvodák és az általános iskolák szintjén
   A verseny következményei az óvodai ellátás területi rendszerében
   A verseny következményei az általános iskolai ellátás területi rendszerében
3. Második szelekció: az általános iskola utáni továbbtanulás
   Rendhagyó szerkezetű gimnáziumok; történelmi, pedagógiai, "gyermekszerzési" innováció
   Többcélú szakképző intézmények; verseny a tanulókért, a perspektíváért
   A közismereti és szakmai képzés elválasztása; átjárhatóság vagy röghöz kötés
4. Harmadik szelekció: szakképzés és/vagy felsőoktatás

IV. Az iskolarendszerű szakképzés szervezésének gyakorlata
1. A gazdasági szereplők részvétele az iskolarendszerű szakképzésben
2. A fejlesztési támogatás jellemzői 2008 szeptembere előtt
3. A szakképzés és területi rendszerének változása a TISZK-modell bevezetése után
4. A pályaválasztás és korrekciójának lehetősége a TISZK-modell előtt és után, illetve napjainkban

V. Kritikus pontok a hazai iskolarendszerű képzésben, és az előrelépés, a konszolidáció lehetséges irányai
1. Az alapellátás újragondolása
2. A középfokú oktatás és az iskolarendszerű szakképzés továbbfejlesztése
3. Az iskolarendszerű szakmai gyakorlati képzés rendszerének átalakítása

Hivatkozott irodalom
Ábrák, táblázatok, mellékletek jegyzéke
Mellékletek

---

Előszó

A könyv, amit kezében tart az olvasó, egy majd két évtizedet átfogó kutatási és közéleti tevékenység rendszerező összefoglalása. A munkát 1987-ben, az egyetemi tanulmányaimat lezáró szakdolgozat készítésével kezdtem, amiben a magyarországi cigányság történetét elemeztem az oktatás kérdéseivel is foglalkozva. Tudományos kutatói pályám első időszakában a helyi társadalom, politika témakörén belül a közszolgáltatás-szervezés és a lokalitás kérdéseit jártam körbe. "A társadalmi integráció elméleti kérdései" című következő szakdolgozatom ennek elméleti megalapozását segítette. A '90-es évek végén az MTA Regionális Kutatások Központja által végzett területfejlesztési kutatásokban Békés és Csongrád megyében, majd a Dél-alföldi régióban, később több kistérségében vizsgáltam a humán szolgáltatások területi jellemzőit.

Ezt a fejlesztéspolitikai megközelítést a gyakorlati cselekvés oldaláról egészítette ki közéleti tevékenységem. 1994-től nyolc éven át Békéscsaba önkormányzatában az oktatási terület bizottsági elnökeként, majd a humán területeket felügyelő alpolgármesterként közvetlenül ismerhettem meg az intézményi és a fenntartói oldalt. Békéscsaba rendkívül kiterjedt oktatási intézményrendszerén keresztül alkalmam volt a kisgyermekkor intézményi szolgáltatásaitól a felsőoktatásig nyomon követni a változásokat. Széles körű tájékozódásomat segítette, hogy a fogyatékossággal élők intézményi szolgáltatásai, a korai fejlesztés, az autizmussal élők ellátása, egyházi fenntartású intézmények, alapítványi és magán-iskolarendszerű szakképzést folytató iskolák, állami felnőttképző és kiterjedt piaci képzés jellemezte a várost. Békéscsaba ráadásul azon középvárosaink egyike, ahol a magas szintű gimnáziumi képzés mellett az összes képzési irányt lefedő szakképzés is létrejött, közöttük felsőoktatás-orientált, nagy presztízsű, regionális beiskolázású szakközépiskolákkal, a hagyományos tanoncképzést továbbvivő szakiskolákkal, speciális szakiskolával. Ezt az időszakot az oktatás területén a folyamatos változtatás jellemezte, így a finanszírozási és szabályozási rendszer alakulását a fenntartói irányítás, a területi ellátás szervezése és az intézményekben folyó munka oldaláról is követhettem. Emellett óraadóként alkalmam volt a felsőoktatás rendszerébe is beletekinteni.

Az új évezred első évtizedének utolsó harmadában országgyűlési képviselőként a szabályt alkotó, törvényhozó szerepet is megismerhettem. Ebben az időszakban több alkalommal foglalkozott az Országgyűlés közoktatási, szakképzési, felsőoktatási kérdésekkel. E viták résztvevőjeként a jogszabályok változtatásának mechanizmusait, a szükséges egyeztetési folyamatokat is láthattam, és átélhettem a rendszer változtatásának következményeit és felelősségét.

A könyv megírásának fontos előzménye a 2007 tavaszán elnyert "A szakképzési hozzájárulás és a szakképzési alaprész felhasználásának területi és strukturális jellemzői, a szabályozás változásainak következményei és továbbfejlesztésének javasolt iránya" című OFA kutatási pályázat, amit 2009 tavaszán "Az oktatás hazai rendszere, működési zavarai és megújításának irányai" című kutatási jelentéssel zártam le. A kutatási projekt és a zárójelentés címe közötti eltérés jelzi, hogy egy szűkebben körülhatárolt témakört szélesebb öszszefüggéseiben vizsgáltam. A munka során ugyanis rengeteg olyan, a hazai közoktatás alapkérdéseit feszegető téma került előtérbe, amelyek nélkül a szakképzés részletkérdései nem érthetők meg, így nem is elemezhetők.

Ezt a széles alapozású megközelítést megtartva készítettem 2011-ben "A (szak)képzés hazai rendszere, működési zavarai és megújítása" című doktori (PhD) értekezésemet, amiben még nem foglalkozhattam a közoktatás, szakképzés, felsőoktatás teljes rendszerét alapjaiban megváltoztató, 2011 végén elfogadott, több lépésben hatályosuló szabályzókkal és következményeikkel.

2013-ban azonban már létrejöttek az új struktúrák keretei, így elemezhető az átalakítás, még ha a kezdeti időszakot a radikális változtatás amúgy szokásos zavarai is terhelték, és az új szabályok egyes elemei felmenő rendszerben csak napjainkban épülnek be a gyakorlatba. Korai a következmények elemzése! - vethetné a szememre nemcsak a laikus, hanem a szakértő olvasó is. Nem is vállalkozom erre, ugyanakkor az átalakulás folyamata közben is érdemes viszszatekinteni a változtatás valódi okaira. Nem törekszem tehát az átalakítás egészének értékelésére, célom csupán a rendszer működését meghatározó legfontosabb jellemzők értelmezése, illetve a változások és változtatások irányának és érzékelhető, várható következményeinek a számbavétele.

Elemzéseim során tudatosan a rendszer azon összetevőinek a vizsgálatára helyezem a hangsúlyt, melyek háttérbe szorultak az elmúlt évek szinte könyvtárnyira duzzadó szakirodalmában, vagyis szorosan a strukturális sajátosságokra, a szakképzés vizsgálatára és a területi folyamatokra.

A könyv megszületéséért köszönet illeti kutatótársaimat, doktori értekezésem opponenseit és kéziratom lektorait hasznos tanácsaikért; azokat az oktatási intézményekben, fenntartói szervezetekben, hivatalokban, kamaráknál, gazdasági szervezeteknél dolgozó szakembereket, akik segítői és elszenvedői voltak közéleti tevékenységemnek, valamint azokat a politikustársaimat, akik helyi, regionális és országos szinten vitákkal, érvekkel segítették munkámat. Közülük szeretném külön is kiemelni a Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott oktatási intézmények vezetőit, szakembereit, az oktatási bizottságban dolgozó szakértőket, helyi politikusokat, akikkel hosszú, néha éjszakába nyúló üléseken formáltuk egymást szakmailag és emberileg egyaránt.

E könyv azonban nem születhetett volna meg gyermekeim (Gábor, Sándor és Artúr) és főképp házastársam (Erika) segítsége nélkül, aki nemcsak olvasószerkesztőként, türelmes támogatóként, hanem szakmai javaslataival is nagyban hozzájárult az itt leírtakhoz.

Békéscsaba, 2013. december 19.
Velkey Gábor

---