---

Tartalom

Fülszöveg
Mottó

Dianna és Hubertusz
Fogas kérdés
A kiskáplán nagydoktorija
Tisztaságra ítélve
Barna Cukor
Ami igaz, az igaz
Baráti alapon
Mindent, csak azt nem
Egy levél a fán
Sakk-matt
A bolond Berta
Szirtaki
Magától értetődik

Epilógus
Köszönetnyilvánítás

---

Fülszöveg

A nőkről szóló történeteket általában férfiak írják. Ez a tény persze nem feltétlenül kérdőjelezi meg a hitelességüket... Egyvalami viszont hiányozni fog a sztorikból. Mégpedig maga a nő. Mesélni lehet róluk, de igazából nem szólalnak meg. Azokat a szövegeket ugyanis, amiket a szájukba adnak, biztos, hogy másképp mondanák. Itt és most azonban a saját nyelvükön beszélnek.

Szerzőnknek nem kell fáradnia azzal, hogy a női lélek közelébe jusson. Egyszerűen ott van. Jókor jó helyen? Ezt azért nem mondhatjuk, mert rendre pórul jár. Ennek ellenére mindig csak tanúja az eseményeknek, sohasem bírája.

Tulajdonképpen jókat nevethetnénk, ám örömünk nem lehet felhőtlen. A műfajként is helytálló "női dolgok" ugyanis meglehetősen drámaiak. A szabadsághoz való hűség mindig komoly áldozatot követel a gyengébb nemtől.

Az önálló, következményeket figyelmen kívül hagyó cselekvéshez legalább két élet kellene. Akár gyermeki ártatlanságról, akár asszonyi számításról van szó, a nő mindig végletek között vergődik, sokszor halálra sebezve magát.

Ennek felismeréséhez koránt sem elegendő az intuíció és az empátia. Bölcsességre, jó emberismeretre és főleg tapasztalatokra van szükség. Pintér István - ezekben a korai műveiben - sajnos egyikkel sem rendelkezik. Van azonban valamije, ami tudósításra képesíti. Ez pedig nem más, mint az őszintesége. Eme szimpatikus tulajdonsága miatt mindent megbocsátunk neki. Még azt is, hogy a kötet végére odacsempészte a saját nekrológját.

Hollósy Ferenc

---