---

Tartalom

1848-49.
A honvédtűzér.
A sorozás és a kaszárnyái élet.
Utazás az osztrák határra.
Az első tüzelésem.
Az első tűz és visszavonulás Pestig.
1849.
Vonulásunk Vácz felé.
A szélaknai csatározások.
A szenvedés és éhezés három napja.
Az iglói éjjeli meglepetés.
Branyiszkó bevétele.
Szabadulás a Kárpát hegységből.
A visszavonulás Tisza mögé, és a parancsnoki csere.
A tavaszi dicső hadjárata egyes részei.
Budavár bezárolása.
Dunántúl.
A csornai támadás.
Az ihászi-pusztai csata.
A folytonos visszavonulások.
A temesvári csata, és Kmety hadtestének végső napjai.

---

Bevezető

A magyar szabadságharcz, melyet sokan kellő alap nélkül, sőt azt lehet mondani, hogy minden jogczim és igazság-érzék hijával forradalomnak is szeretnek mondani, egyike a történelem azon fenséges és megrenditő nehéz harczainak, melyeket a népek és nemzetek a haladó idő s letünt századok folyamán a vad erőszak s jogtipró ellenség nyers hatalma ellen vivtak. Fönséges a hazaszeretet megnyilatkozása a maga nemében, és borzalmas a következményeiben, ha az ügy bukik, vagy annak buknia kell. Mert azt irni egy ország vagy birodalom nagy sirhalmára: "volt" és "nincs", valóban megrenditő, őrjitő gondolat a szabadságát vesztette nemzet, s a gyászban kesergő nép zokogó, vigasztalan fiának.

A Gondviselés nagy kegye, hogy Deák Ferencznek, a "haza bölcsé"-nek nagy közjogi alkotásával, az 1867-iki kiegyezéssel sikerült a magyar állam területi épségét, s a nemzet független önállását és szabadságát biztositani, miután erre külső okok gyanánt Ausztriának olasz és porosz kudarczai és vereségei nagyban közreműködtek.

Daczára a régen lezajlott, regés időknek és féltett alkotmányunk helyreállitásának, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azon bevégzett tényekről pártatlan itéletet mondhatnánk. Egyrészt azért nem, mivel tekintve a történelem egyes korszakait, aránylag még igen közel állunk a nagy horderejű eseményekhez, és még élnek azoknak egyes szereplő személyei; másrészt pedig azért nem, mert folyton-folyvást merülnek föl hol itt, hol ott a szabadságért küzdők hátrahagyott s fönmaradt levelezései, naplótöredékei, emlékiratai s más egyéb föl jegyzései, melyeket összegyüjteni nemcsak a szakavatott történetiró hivatása, hanem minden igaz honfi erkölcsi, szent kötelessége.

Szerencsés körülmény folytán jutottak tulajdonomba és birtokomba Trsko Jánosnak, egykor Gömörmegye tb. mérnökének, ki maga is részt vett a szabadságharczban, az arról irott följegyzései. Azokat Szeremlei Samu könyvéből vett adatokkal kisérve e lapok hasábjain szándékozom közölni csekély változtatással és átalakitással, mely azonban a lényeget nem érinti, s fáradozásom busásan lesz megjutalmazva, ha azon édes tudat tölti el majd keblemet, hogy ha nem is nagy fölfedezéssel, de legalább némi adattal s vonással járulhattam a szabadságharczról vázolt képhez, a szabadságharczról alkotandó itélethez, és hogy különösen a hazaszeretetnek azt a pislogó mécsét, mely az 1848-49-iki nagy epocha idejében oly hatalmasan lobogott sokak, a dicső elődök szivében, meggyujtani iparkodtam a késő utódok keblében.

Ezzel áttérek az idézett följegyzésekre, és mint hinni szeretem, a t. olvasók előtt is érdekes olvasmányra.

---