Előszó

Élni öröm!... - ennek átérzése ad erőt Pauline Quenunek arra, hogy legyőzve természetes és örökölt önzését, mindig kész legyen az önfeláldozásra, hogy lemondjon mások javára nemcsak vagyonáról, hanem még a szerelméről is, hogy jóságot juttasson rossz embereknek és hogy derülten, jókedvűen haladjon végig az életen, amelyben csak bűnnel, nyomorúsággal és betegséggel találkozik, mint a mesék hősnői, érintetlenül, tűzön és vizen át.

Ez a Pauline Quenu, tízéves korában árvaságra jutva, szép örökséggel apja unokatestvérének családjához kerűl, ahol lassanként elszedegetik a vagyonát, másodunokatestvére javára, akit szeret és akivel eljegyzik. Mikor aztán vagyonának már csak a roncsai maradtak meg, a fiút anyja egy másik, vagyonosabb leánnyal boronálja össze. Pauline, aki az egész család gondviselője és betegápolója volt, kész a legnagyobb áldozatra is és eltitkolja szerelmét, hogy az, akit szeret, boldog lehessen. Végül második anyja lesz a fiatal házaspár koraszülött, satnya kis gyermekének, akit ő őrzött meg az életnek; és mert ezt ahelyett is szereti, akit ő nem hozhatott világra, nem éri be azzal, hogy vagyonának maradékát neki köti le, hanem örökre magános marad, hogy ennek a szegény kis teremtésnek élhessen.

Nem irónia-e, hogy a cím az élet öröméről beszél? Kevés könyv van, amelyben annyi bajról és betegségről volna szó, mint ebben a regényben. Chanteaut úgy gyötri a köszvény, hogy kínjában minduntalan ordít; végre annyira megbénul, hogy magától nem tud sem enni, sem inni. Feleségét szívbaj öli meg. Véronique, a cseléd, felakasztja magát. Lazare betegesen fél, retteg a haláltól. Maga Pauline is nagy betegséget áll ki. A hely, ahol a történet lejátszódik, a természet kivételes mostohaságát sínyli. Nyomorgó emberek laknak itt, akik csak a bűnben keresnek örömöt. Egy nehéz szülésnek minden rettenetességével meg kell ismerkednünk. Még az öreg kutya is elnyavalyásodva végzi életét. És az emberek, ha nincs egyéb bajuk, folyton csak kínozni tudják egymást. Pauline csupa szomoruságot lát.

És mégis öröm élni - mondja Zola -, ha meg tudjuk őrizni a testi és lelki egészséget. Paulinenak sok oka volna rá, hogy szerencsétlennek érezze magát: kifosztják, elhódítják a vőlegényét, nem válhatik asszonnyá, nem teljesülhet az a vágya, hogy életet adhasson; és mégis nyugodt, mégis derült, mert van miért élnie. Mert testi-lelki egészsége megtalálja a módját, hogy az élete ne maradjon üres: sok bajt kisebbíthet, sok szenvedést enyhíthet, életet menthet meg és ennek tudata olyan elégedettséggel tölti el a lelkét, amilyenre soha se tehetnek szert azok, akik - mint Chanteau - csak maguknak élnek.

Ambrus Zoltán