Chernel István
A lábszánkózás kézikönyve
TARTALOM, BEVEZETÉSTartalom
TájékoztatóTartalom
I. Ismertető rész.
2. A lábszánkó készítése és főbb alakjai
3. A lábszánkó felkötése
4. A lábszánkózáshoz tartozó felszerelés és a szerszám gondozása
II. Gyakorlati rész.
2. A lábszánkózás gyakorlati értéke
3. A lábszánkózás mint sport és mulatság
Függelék. Hol szerezhetők jó lábszánkók s a lábszánkózáshoz tartozó felszerelési czikkek?
Bevezetés
Alig pár éve, hogy Közép-Európában télviz idején mozgalom indult meg a Norvégiában s más északi tájakon ősidőktől fogva használatos "ski" (olv. si) meghonosítására. A ski vagy magyarosan lábszánkó, ugyanis az az eszköz, mely az egyénnek a havon való könnyű közlekedést biztosítja. Ez a tény tehát első sorban sportkedvelőinket, vadászainkat, turistáinkat oly előnyökkel kecsegtette, hogy kapva kaptak a kísérletekre biztató felhivásokon s a ritkaság számba menő furcsa jószágokon, melyeket néhány nagyvárosi kereskedő importált.
Az 1892. év erős havazásai és kemény időjárása a lehető legkedvezőbb volt azok kipróbálására s gyakorlati értékének megállapítására. Németországban, Svájczban, Galicziában, Karinthiában, Stiriában, Felső-Ausztriában bevált s nálunk is kiállotta a tűzpróbát; s ha mindjárt nyomban nem terjedt el szélesebb körben, annak oka a szerszám nehéz megszerezhetősége, a vele való bánás tájékozatlansága volt s részben az előítélet is, melylyel minden kezdetnek meg kell küzdeni.
Az 1891. év nyarán Norvégia északi részén tartózkodtam, még pedig madártani kutatások czéljából; de vállalkozásom közepette egyébbre is szemet vetettem, ami a merőben idegen viszonyokat s a mindenképpen sajátságos népéletet tekintve, mely ottlétem alatt környezett, igen természetes is.
Ekkor ismerkedtem meg a ski-vel, hallottam először kiterjedt használatáról - mindez szemet szúrt. A gondolat, hogy majdan én is megpróbálkozom vele, közel feküdt, azonban csirájában akkor született meg, midőn Hammerfest és Vadső közt a Jeges-tengeren hajókázva utitársam volt a Karasjokból való lapp Ole Ravna, ki azon vakmerő hat emberből álló társaság közé tartozott, mely Nansen Fridtjof vezetése alatt először - még pedig lábszánkón - hatolt át Grönland örökös jégmezőin.
Akkoron mitsem tudtam még a közép-európai lábszánkózási kisérletekről; midőn tehát a Norvégiából hozott lábszánkóimat felkötve, rövid gyakorlat után azok kiváló értékét saját tapasztalat után érteni kezdtem, méltán elcsodálkoztam, hogy e szerszámot már réges régen nem plántálták át hozzánk is.
Próbálkozásaimmal egyidjüleg Németországban, Ausztriában megszülettek az első "Ski-klubbok"; nemsokára pedig 1893. febr. 2-án Mürzzuschlag-ban (Stiria) megvolt az első közép-európai lábszánkóverseny, melynek sikerét 1894. jan. 5. és 6-án a második - téli sportkiállítással egybekötve - tetőzte, nemkülönben az 1896. jan. 5. és 6-án Pötzleinsdorfon tartott nemzetközi mérkőzés. Mind a hármon norvégek is résztvettek, mind a hármat végignéztem s gyönyörűségem telt abban az életvidor, sajátságos képben, mely a remek téli pompában ékeskedő tájon felpezsdülve, előttem kibontakozott.
Azóta a lábszánkózás mindjobban meggyökeresedett, terjedt. Tudva ezt s tudva, hogy a németek és osztrákok nemcsak a szerszám nagy mértékű gyártásával, hanem irodalmilag is megtették és kitartóan folytatják a kezdő és fejlesztő lépéseket, hogy nálunk is mindenfelé keresik a lábszánkót és a forrást, melyből a vele való bánást illető ismeretek megszerezhetők: igen időszerűnek és hézagpótlónak vélem mindazt összefoglalni és feldolgozni, a mit a lábszánkózás elsajátítóinak tudniok szükséges és saját tapasztalataim, tanulmányaim nyomán oly kézikönyvet adni kezükbe, mely őket nemcsak minden idevágó kérdésről tájékoztatja, hanem a mely arra is hivatva van, hogy ennek a testet-lelket izmosító férfias mulatságnak folyton és hamarosan több és több barátot szerezzen, hogy ott azután a hol a viszonyok engedik, sőt követelik, a lábszánkó átmenjen a közhasználatba is és legyen a téli közlekedésnek az a menedéke, melyet mindeddig sokan nehezen nélkülöztek.
Kelt Kőszeg, 1896. szeptember havában.