---

Tartalom

1. BEVEZETÉS
1.1. A tanulás felértékelődése
1.2. A felnőttképzés felértékelődése

2. A SZAK- ÉS FELNŐTTKÉPZÉS SZERKEZETI JELLEMZŐI
2.1. A szak- és felnőttképzés alapfogalmai, rendszere, intézményei
2.1.1. Felnőttoktatás - felnőttképzés
2.1.1.1. Lifelong learning - Egész életen át tartó tanulás
2.1.1.2. Általános célú oktatás/képzés
2.1.1.3. Szakmai célú képzés
2.1.1.4. Nyelvi célú képzés
2.1.2. A szakképzés rendszere
2.1.3. A szak- és felnőttképzés intézményei
2.2. A szak- és felnőttképzés jogi szabályozása, irányítása
2.3. A szak- és felnőttképzés finanszírozása

3. A SZAK- ÉS FELNŐTTKÉPZÉS TARTALMI JELLEMZŐI
3.1. Az Országos Képzési Jegyzék
3.2. Szakmai és vizsgakövetelmények
3.2.1. A szakmai és vizsgakövetelmények felépítése, tartalma
3.3. A vizsgáztatás tartalmi és módszertani kérdései
3.3.1. A szakmai vizsga megszervezése
3.3.1.1. A vizsga bejelentése
3.3.1.2. A vizsga lebonyolítása
3.3.1.3. A szakmai vizsgabizottság

4. A SZAK- ÉS FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMOK GYAKORLATI SZERVEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI
4.1. Az oktatásszervezés folyamata
4.2. A képzés szakmai előkészítése, indítása
4.2.1. A felnőttképzési tevékenység megkezdése
4.2.1.1. A képzés indításával kapcsolatos teendők
4.3. A képzés lebonyolítása, zárása és a kötelezően vezetendő dokumentumok
4.3.1. A képzés zárása

5. BEFEJEZÉS

6. IRODALOMJEGYZÉK

---

Bevezetés

Az oktatás, képzés, ezen belül is a szak- és felnőttképzés korunk és társadalmunk egyik legfontosabb közügye. A közvélemény figyelme egyre erőteljesebben fordul az oktatási kérdések, az oktatás helyzetének alakulása felé. A téma valódi társadalompolitikai kérdéssé vált. Mindenkit érdekel, hogy mi lesz a gyermekéből. Hol és mit tanulhat, milyen módszerekkel, milyen körülmények között? A tanulás döntő szakasza azonban a gyermekkorról manapság egyre inkább a felnőttkorra helyeződik át. Az iskolarendszerű szakképzés funkciója jellemzően már csak az első szakképesítés megszerzésére terjed ki. A felnőttkor különböző szakaszaiban többször szembesülnünk kell azzal, hogy a korábban megfelelőnek bizonyult tudásunk elavul. Az idő előre haladtával a megszerzett ismeretek társadalmi hasznosíthatósága drasztikusan csökken, ezért egyre inkább kulcskérdéssé válik a felnőttek folyamatos továbbképzése vagy átképzése. Érdemes tehát időben felkészülnünk a változásokra, annál is inkább, mivel közismert tény, hogy napjainkban az oktatás a legjobban megtérülő beruházás.

A különböző gazdasági és társalmi alrendszerek szoros kölcsönhatásban működnek egymással, így az egyik politikaterületen elindult folyamat szükségszerűen feltételezi egy másik politikaterület folyamatainak változásait. A tanulás felértékelődését is az oktatási szektoron kívül végbement változások indították el. Az Európai Unióban például alapvető közösségi jog a személyek, a munkaerő szabad mozgása, a mobilitás, amelynek elfogadása maga után vonta a diplomák és végzettségek kölcsönös elismertetésének igényét, a terület szabályozását. Ezt a dimenziót is lényeges tényezőként jelzi Halász Gábor az európai oktatáspolitika formálódása szempontjából (v.ö. HALÁSZ, 2012). Az emberi erőforrás fejlesztése - mint kiemelt európai uniós célkitűzés - befolyással bírt az oktatási intézményekben folyó képzések tartalmára, elindította azok jogi és financiális újragondolását.

A szociálpolitikán belül a szegénység elleni küzdelemben szintén jelentős szerepet játszik az oktatás és képzés, mivel a gazdasági inaktivitás és a szegénység között szoros összefüggés van (HALÁSZ, 2004). A foglalkoztatáspolitika aktív eszköze a (szak)képzés, amely lehetővé teszi az inaktív munkaerő visszavezetését a munkaerő-piacra. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a felnövekvő nemzedék az iskolában nem tanítható meg mindarra a tudásra, amelyre az embernek élete végéig szüksége van. Ezentúl a fiatalok tanítása - még a legmagasabb szinten is -, már csupán alapot adhat a további képzésekhez. A tanulás döntő szakasza a felnőttkorra helyeződik át. A fiatalok nagytöbbsége már ma is az iskolarendszeren kívül, a felnőttképzés keretei között szerzi meg képzettségeit, fejleszti képességeit, és még inkább így lesz ez a jövőben. Ezért olyan - az egész életen át tartó tanulás szemléletét képviselő - oktatási rendszer létrehozása kívánatos, amely megteremti a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttképzés koherens rendszerét. Ennek részeként olyan képzési rendszer működtetése szükséges, amely lehetővé teszi a változó társadalmi, gazdasági, munkaerő-piaci és demográfiai körülményekhez gyorsabban és alkotó módon alkalmazkodni képes polgár és munkaerő fejlesztését. Mindemellett e rendszert úgy kell működtetni, hogy kiszolgálja az egész életen át tartó tanulási folyamatokba bekapcsolódni vagy abban tartósan megnyilvánulni szándékozók igényeit. Ezen célok megvalósításához ma egy sokszínű, ezáltal nehezen leírható, oktatási (szakképzési) rendszer társul Magyarországon, amelynek milyenségéről és minőségéről különféle, sok esetben eltérő megítéléseket olvashatunk, hallhatunk mind a szakemberek mind pedig az állampolgárok köréből.

---