---

Tartalom

I. Magyar nyelvű nyomtatványok
II. Nem-magyar nyelvű hazai nyomtatványok
III. Magyar szerzőktől külföldi nyomtatványok
IV. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok külföldi szerzőktől

---

Ismertető

Magyarországon igen sok a könyvkedvelő ember; régi időkben is fölös számmal akadtak, a kik módjukhoz mérten többé-kevésbbé gazdag könyvtárt gyűjtöttek, igazi könyvbarát, amateur, azonban néhai Hunyadi Mátyás királyunk óta minél kevesebb találkozott. Nem annyira a hajlandóság hiányzott, mint inkább a gyűjtéshez való anyag, és újabb időben a leghivatottabb középosztálynál - az anyagi eszközök. Finom ízlésű, művészi érzékű könyvkedvelőnek való darab, irodalmunk régibb termékei közt vajmi kevés van; a könyv nálunk egészen a legutolsó évtizedekig nem volt fényüzési czikk; legkivált nem a XVI-XVII. században, a mikor a sajtót úgyszólván kizárólag az egyház és az iskola vették igénybe. Külföldi nyomda-termékeket gyűjteni pedig magyar embernek nem egész élvezet, eltekintve attól, hogy - legkivált manapság - módfelett költséges is. Innen van, hogy kiválóbb amatőrjeinkét talán a tíz újjunkon elszámlálhatjuk. S e kevesek is egyre fogynak. Legutóbb is eltávozott körünkből a jelenkori gárda nesztora s minden tekintetben egyik legkiválóbb képviselője, Ráth György, a kit főleg keltő emelt ki hasonló irányban működő társai sorából: ritka szerencséje, a mely lehetővé tette, hogy olyan hungaricum-gyűjteményt hordjon össze, a minőt sem előtte nem szerzett, sem utána nem fog összeállítani senki és páratlan önzetlensége. A gyűjtésben - hiába is szépítgetnők - mindenkor megnyilatkozik valamelyes önzés, sőt néha - kapzsiság. Mert mi egyéb a vágy: bírni olyat s annyit, a minőt s a mennyit más nem szerez, nem tud szerezni? Ezzel együtt jár a féltékenység, a gyűjtemény elrejtése s végül - a féltett műtárgyaknak minél drágább áron való eladása. Ezért a valódi amatőr gyűjteménye ritkán marad a közre; a legtöbbnek sorsa az elárvereztetés. Ráth Györgyben a gyűjtőknek ebből az eredendő hibájából vajmi kevés volt. Könyveit a kutatóknak vagy a kiállításoknak mindenkor rendelkezésére bocsátotta; ha szükség volt rájuk, sohasem aggódott tiszta példányai épségeért, vagy drága kötései sorsa miatt. S mikor érezte, hogy magyar sorozatai elérték a lehető tökéletességet, akkor az amatőr szokástól eltérően, nagylelkűen odaadta a fél élet munkájával, s az ő csodás buzgalmával gyűjtött kincseket a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának...

Forrás: Ráth György régi magyar könyvtára a M. Tudományos Akadémiában (Magyar könyvszemle 1905. 4. sz.)

---