Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Szájrul szájra

A magyarság szálló ígéi

TARTALOM, BEVEZETÉS


Tartalom


Bevezetés
Száll az íge. Irta Alexander Bernát

I. Magyar történet

II. Világtörténet
Görögök
Rómaiak
Olaszok
Franciák
Angolok
Németek és osztrákok
Lengyelek

III. Magyar irodalom

IV. Világirodalom
Görög írók
Latin írók
Olasz írók
Spanyol írók
Francia írók
Angol írók
Német írók
Szláv és északi írók

V. A biblia

Pótlék
Névmutató
Tárgymutató


Bevezetés

Mi a szálló íge? A szálló íge ismeretes eredetű szólásmód.

Mert a szálló ígének a nyelv kincsében mindig szólásmód értéke van; akkor is, ha csak egy szó vagy egy név, akkor is, ha kifejezés, mondás vagy hosszú idézet. Ezt az értéket az az ereje adja neki, hogy a maga helyén minden körülírásnál hathatósabban fejez ki egy-egy gondolatot.

Ha azt mondom: 'fuit', többet mondok, mint ha a halál névtelenségébe tűnő emberek tenger millióiról beszélnék; mert a "pesti liget" magányos sírkövének e négy betűje nekünk ékesebben szóló. Ha azt mondom: 'Othello', többet mondok, mint ha féltékeny férjet emlegetnék; mert abban a névben benne van a shaksperei tragoedia egész hatalma. A 'vessünk fátyolt a multakra' kevés szóval elénk tárja hazánk félszázados történetét. A 'hátra van még a fekete leves' tökéletesen határoz meg egy helyzetet. 'Pató Pál' a nagy általánosságú alak. Igaza van Alexander Bernátnak: "Maga a szó sztenografikus jele egy gondolatnak; a szálló íge sztenogramja egy gondolatsornak." (L. Száll az íge. Budapesti Hirlap, 1895 februárius 17.)

A szálló ígék keletkezése is erőkiválás, mint minden ezen a világon. Egy-egy mondott vagy írott dolog, egy-egy szó vagy név, egy-egy alak a maga erejénél fogva szólásmóddá válik, s bele jut a nyelv kincsébe. Mi ez az ereje? Néha az igazság, néha a szépség, néha a rövidség, néha a furcsaság; és mindig az a valami, amiben benne van a népszerűség titka: az alkalom. Ez a magyarázata ama jelenségnek, hogy a szálló ígék nagy része nem tartozik az emberi elme alkotásainak legjavához. Mély gondolatok, költői remekek, ha ismeretesek is, nem járnak szájrul szájra; a legjobb esetben is csak idézetek maradnak.

...

Aligha tévedek hát, ha azt állitom, hogy a szálló ígék a nyelv kincséhez tartoznak, még az idegenek is, mint a kifejezés hatalmas eszközei és mint dús tartalmú szólásmódok. De egyszersmind nagybecsű adatok egy-egy nemzet művelődéstörténetét illetőleg; mert kiderül belőlük egész korszakok eszejárása, műveltsége és ízlése. Megszólal bennük, nagy közvetlenséggel, a szeretet és a gyűlölség; nyilatkozik bennük nemzedékek tudása, felfogása, gondolkodásmódja; és mindez a maga saját hangján.

A szálló igék kritikai gyűjtését a történetírás fontos segédtudományának tartom. És mikor most tiz esztendeje, csekély erőmet talán szertelenül becsülve, arra vállalkoztam, hogy megkísértsem könyvbe sorozni ezt az ezernyi apró adatot: nem annyira a jelennek, mint a jövendőnek akartam dolgozni.

...

Budapesten, 1901 őszén.

Tóth Béla.


×