---

Tartalom

TARTALOM

I. KÖTET

A Pannonhalmi Szemle írói

II. KÖTET

0. Általános jellegű írások
1. Tudomány általában. Kultúra, civilizáció, haladás
2. Bibliográfia, könyvtártudomány stb.
3. Sajtó
4. Lexica

I. Filozófia

II. Teológia, egyház
a. Tanulmányok
b. Könyvismertetések

III. Társadalomtudományok
1. Politika
2. Szociológia, szociográfia
3. Közgazdaság
4. Jog
5. Pedagógia, iskolaügy
6. Néprajz

IV. Nyelvészet

V. Természettudományok - Alkalmazott tudományok

VI. Művészet
1. Képző- és iparművészet
2. Zene
3. Színház
4. Film

VII. Szépirodalom
1. Magyar szépirodalom
   a. Versek
   b. Tárcák
2. Latin szépirodalom

VIII. Irodalomtörténet
1. Irodalomelmélet. Általános és összehasonlító irodalomtörténet
2. A magyar irodalom története
   a. Általános rész
   b. Egyes írók
3. Az amerikai szépirodalom története
4. Az angol irodalom története
5. A dán irodalom története
6. A délszláv irodalom története
7. A finn irodalom története
6. A francia irodalom története
9. A görög irodalom története
10. A japán irodalom története
11. A koreai irodalom története
12. A latin irodalom története
13. A lengyel irodalom története
14. A német irodalom története
15. A norvég irodalom története
16. Az olasz irodalom története
17. Az orosz irodalom története
18. A román irodalom története
19. A spanyol irodalom története
20. A svéd irodalom története
21. A szlovák irodalom története

IX. Földrajz, életrajz, történelem
1. Földrajz, útleírás
2. Életrajz
3. Történelem

---

Bevezetés

A bencés rendet Nursiai Szt. Benedek alapította a VI. században; a rend alapját az általa létrehozott 12 kolostor képezte, amelyek közül a montecassinói kolostor 1944-ben, amerikai bombatámadás következtében beállott megsemmisüléséig a rend szellemi központjaként működött. Szt. Benedek Regulái nemcsak a rend alapelveit tartalmazták, de nagy hatással voltak a többi szerzetesrendekre s az egész szerzetességre is. A rend jelentősége hazánkkal kapcsolatban sem lebecsülendő, mivel a bencés-rend volt az első, Magyarországon megtelepült szerzetesrend. Első hazai apátságának alapjait Géza fejedelem vetette meg 996-ban, Pannonhalmán. István 1002-ben megerősítette atyja alapítását és megadta a pannonhalmi apátságnak mindazokat a jogokat, amelyekkel a montecassinói apátság rendelkezett. A további apátságok (pécsváradi, bakonybéli, zalavári, zoborhegyi) megalapítása Szent István, illetve I. András (tihanyi apátság) nevéhez fűződik. A tatárjárás nagy pusztításokat végzett a rendben. II. József a többi szerzetesrenddel együtt eltörölte, de 1802-ben újjászervezték.

A bencések pasztoráció mellett tanítással is foglalkoztak, feloszlatásukig hét fiúközépiskolát tartottak fent. Ennek megfelelően theológiai képzettségük mellett a rend tagjainak legnagyobb része a tudományok legkülönbözőbb szakágaiban magasfokú képzettséggel rendelkezett, akik közül nem egy gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki és szűkebb szakmájában országos hírnévre tett szert. A rend sokoldalúsága volt az oka annak is, hogy megindították a Pannonhalmi Szemle című, katolikus világnézetű, de általános jellegű folyóiratukat, amely az egyetlen ilyen jellegű, rendi folyóirat Magyarországon.

A Pannonhalmi Szemle, mint "évnegyedes folyóirat a magyar katholikus kultúra és a bencés szellem szolgálatára", 1926-ban indult meg. 1926-tól 1935-ig évi négy számban látott napvilágot; az évi megjelenési szám 1936-tól 1943-ig ötre emelkedett; 1944-ben azonban, a háborús események következtében ismét csak négy szám jelent meg. 1926 és 1929 között a főszerkesztői tisztet Strommer Viktorin, a felelős szerkesztői tisztet Kühár Flóris látta el, akit 1930-tól 1938-ig Mihályi Ernő váltott fel. 1939-től megszűnéséig Blazovich Jákó szerkesztette a lapot.

A lapot igen elenyésző számú kivételtől eltekintő kizárólag rendtagok írták. Általános jellegének megfelelően a theológia mellett filozófiával, társadalomtudománnyal, nyelvészettel, irodalomtörténettel, művészettörténettel, történelemmel és földrajzzal egyaránt foglalkozott. Igen gazdag volt könyvismertetési rovata, ahol a fenti szakmákban majdnem az egész magyar könyvtermést számon tartotta és értékelte; theológiai és filozófiai vonatkozásban pedig a magyar szakirodalom mellett a német, francia, olasz szakirodalmat is figyelemmel kísérte.

A repertórium feldolgozása két fő részre oszlik. Az első rész az anyagot szerzők szerint mutatja be, a szerzők betűrendjében, ezen belül pedig időrendben; a második rész az anyagot szakszerinti beosztásban közli, nagyjából az ETO beosztását követve. Az érthetően igen gazdag theológiai részben a tanulmányokat különválasztottuk a könyvismertetésektől s ezáltal áttekinthetőbbé tettük ezt a ma már ritkán használt anyagot. A betűjegyeket nem oldottuk fel, de megfejtésük a szerzői rész névsorának átnézése alapján könnyen megoldható.

A lap előállítása nyomdai szempontból nem volt a leggondosabb és így - valószínűleg a szükséges korrektúrák elmaradása miatt - főleg az idegen nyelvű szerző- és könyvcímekben sok az érvényes helyesírási szabályzatoknak meg nem felelő elírás, sajtóhiba. (Német névmások helytelen ragozása, francia főnevek nagybetűvel való írása stb.) Ebből a szempontból a könyvrecenziók címei csak kellő kritikával használhatók. Ezért azonban, bármennyire is sajnálatos, bőven kárpótol a folyóirat gazdag és sok vonatkozásban ma is értékes anyaga.

Galambos Ferenc

---