---

Tartalom

Bevezetés

A Magyar Kritika írói

A Magyar Kritika írásai

I. Irodalomtörténet
1. Irodalomelmélet, összehasonlító irodalomtörténet
2. Magyar irodalomtörténet
3. Amerikai irodalomtörténet
4. Angol irodalomtörténet
5. Délszláv irodalomtörténet
6. Francia irodalomtörténet
7. Görög irodalomtörténet
8. Latin irodalomtörténet
9. Német irodalomtörténet
10. Orosz irodalomtörténet
11. Spanyol irodalomtörténet

II. Általános jellegű írások
1. Tudomány általában
2. Bibliográfia, könyvtártan
3. Lexica
4. Sajtó
5. Muzeológia

III. Filozófia

IV. Vallás

V. Társadalomtudomány
1. Szociológia
2. Politika
3. Jog
4. Közgazdaság
5. Statisztika
6. Pedagógia
7. Néprajz

VI. Nyelvészet

VII. Természettudomány

VIII. Alkalmazott tudományok
1. Orvostudomány
2. Agronómia
3. Ipar, kereskedelem

IX. Művészet
1. Képző- és iparművészet
2. Színház
3. Zene
4. Sport

X. Földrajz, történelem
1. Földrajz
2. Történelem

---

Bevezetés

Benedek Elek szerkesztői tevékenységével még nem igen foglalkozott az irodalomtörténet. Pedig Benedek Elek mozgalmas szerkesztői tevékenységet fejtett ki hosszú élete alatt. Sokáig állt az Ország-Világ élén, rövid ideig pedig Az én újságom és a Jó Pajtás c. gyermeklapokat is szerkesztette. A politikai napilapok közül a Magyarság, majd a Magyar Világ tisztelte benne szerkesztőjét. Mint lapalapító, a Nemzeti Iskola és a Magyar Kritika megalapítása fűződik a nevéhez.

Irodalmi lapjai közül a Magyar Kritika a legjelentősebb, Nemcsak alapítója, de szerkesztője is volt egész fennállása (1897-1901) alatt. A szerkesztés munkájában a szerkesztőbizottság segítette, amelynek Áldásy Antal, Balassa József, Földes Géza, Heltai Ferenc, Juba Adolf, Lázár Béla, Nyári Sándor és Roboz Andor voltak a tagjai.

Benedek Elek beköszöntő cikkében Salamon Ferencnek Bajza József felett mondott nekrológjából idézett: "Mindenki érezte a rendszeres kritika szükségét, de azok közt, akik legjobban érezték, érezték azt is, mennyi kellemetlenséggel fog járni. Egyrészt a túlzó újítókkal, másrészt a tekintélyökben elbizakodottakkal s mindkét esetben az elvtelenséggel, a hanyagsággal kellett harcot vívni." Majd Bajzát idézte: "Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető kritika, de részrehajlatlan, de igazságos". Bajza programmja hatvanhét év után is aktuális volt és ezért írta Benedek Elek: "Egyébként írótársainknak kellemes vagy kellemetlen: a Magyar Kritika az ő nehéz, előreláthatóan tövises útján elindul. Zászló gyűjtött együvé, nem konc. Zászló alatt indulunk s rajta a jelszó: Kritika kell közöttünk". Mennyiben felelt meg Benedek Elek programmjának? Majdnem teljesen, de nem egészen. Ennek pedig nem éppen maga Benedek Elek, hanem inkább a szerkesztőbizottság volt az oka.

A Magyar Kritika elsősorban könyvkritikákat adott, főleg szépirodalmi és irodalomtörténeti termésünket vonva ítélete alá. Nyári Sándor a képzőművészeti életet, Kereszty István, Recht Sándor, majd Kacsóh Pongrác a zenei életet kísérte figyelemmel. A szépirodalmi könyvek mellett nagy teret nyitott a jogi és az orvosi könyvek ismertetésének is - az utóbbi téren főleg Juba Adolf, a szerkesztőbizottság tagja tevékenykedett. A szakirodalom többi mezejét csak ötletszerűen vette vizsgálat alá.

A Magyar Kritika áttanulmányozása nemcsak a kor szellemi életét tárja fel, de hű képet kap a kor kritikájáról, esztétikai felfogásáról és ízlésáramlatairól is.

A Magyar Kritika 1897. októberében indult és kéthetenként, illetve havonta kétszer jelent meg. Első évfolyama 1897. októbertől 1898. októberig, második évfolyama 1898. októbertől 1899. októberig, harmadik évfolyama 1899. októbertől 1900. októberig jelent meg. A negyedik évfolyam - amely 3 számot jelent, már havi lap volt és önállóságát elvesztve mint a "Nemzeti Iskola" melléklapja jelentkezett. Ekkor az egyes számok lapszáma a megelőző 16-20 oldal helyett már csak 8 lap volt és az önállóság megszűnése következtében a folyóirat a IV. évfolyam 3. számával végleg elsorvadt.

Jelen munka a Magyar Kritika teljes anyagát nyújtja és két részből áll. Az első rész a Magyar Kritika íróit gyűjtötte össze és az egyes írók alatt közleményeiket a megjelenés sorrendjében adja. Ez a rész tehát indexet pótol. A második rész a Magyar Kritika anyagának tematikus feldolgozását nyújtja. A tematikus rész élén az irodalomtörténeti, illetve kritikai rész áll. Az ETO sorrendjének megbontását részben a vonatkozó anyag túlnyomó volta indokolja, részben pedig az hogy e folyóiratban elsősorban irodalomtörténészek keresnek anyagot.

---