---

Tartalom

Kelet-európai és közép-ázsiai lovas pásztorok
Urak
Ragadozók
Jászik
Avarok
Kankarok
Szakaurak
A szkíták nyelve
Személynevek
Nép- és törzsi nevek
Jelentés szerint ismert szavak
Istenségek nevei
Földrajzi nevek
Szkíta és magyar
A szkíták eredetmondája
Volt egyszer egy király, s annak három fia
Más források tanúsága
Áttekintés időrendben
Uráliak
Eurázsiai lovas pásztorok
Szarmaták
Szkíta bölcs a hellének országában
Szkíták és perzsák
Királyi szkíták
Görögök Közép-Ázsiában
Szirákok
Parthusok
A parthusok birodalma
Szakaurak
Szakaurak az Indiai-félszigeten
Alán őrsök Kelet-Európában
A kankarok országa
Alánok: Róma ellenfelei és szövetségesei
Csecse nyugati birodalma
Alánok a Kárpát-medencében
A hun uralom vége Belső-Ázsiában
A hunok előőrsei Kelet-Európában
Az Új-perzsa Birodalom kezdetei
Avarok és hunok
Hefaliták Közép-Ázsiában
A hunok európai birodalma
Bolgárok Kelet-Európában
Avarok Európában
Bolgárok, kazárok, magyarok
Besenyők, kankarok
Kunok
Jászok
Végső szavak
Források

---

Utószó

A szkíták - saját nevük általánosságban esküdtek, esküdöttek - vélekedésünk szerint nem iráni eredetűek. Valamennyiük nyelve, lényegét tekintve, azonos a magyarként ismert nép nyelvével. Elsöprő erejű bizonyítékokat nem tudunk feltevésünk támogatására felsorakoztatni. Állításunkat részben az ókori forrásokban fennmaradt szkíta személy-, nép- és törzsi elnevezések, jelentés szerint ismert szkíta szavak, földrajzi nevek stb. kifejtésével igyekszünk alátámasztani. Leszámítva a személynevek stb. egy részét, a szkíta szavak többsége magyarul is értelmezhető. Ezen alapra építve megkíséreltük körvonalazni a szkíták történetét. Ha, mint hisszük, feltevésünk lényegét tekintve helyes, magyarázatot kell adnia a szkíták, s nem különben a magyarok (madzsarok) eredetének tisztázatlan kérdéseire, korai történetük zavarba ejtő ellentmondásaira is.

Vizsgálódásunk, a benne foglalt ismereteket illetően, nem tart igényt eredetiségre. Szakemberek sokasága végezte ugyanis a munka javát. E helyt csupán eredményeiket gyűjtöttük össze; értékeltük őket, kapcsolatot próbáltunk teremteni a különböző álláspontok között, továbbfejlesztettünk egyes gondolatokat, és végül az ismeretanyagot rendszerbe foglaltuk. Munkánk átfogó képet kíván felvázolni a szkíták történetéről, az idő ködébe vesző kezdetektől, illetve első írásos említésüktől (i. e. 7. század) a jászok, avagy kaukázusi alánok magyarországi letelepedéséig (14. század). A lényeget próbáltuk megragadni: jellemzően, vagyis az esetek jó részében, nem tértünk ki a részletekre.

Belső-ázsiai atyafiságunkról, a hunokról (részben dél-szibériai, illetve belső-ázsiai őslakók, részben pedig uráliak leszármazottai) többen is értekeztek, mégpedig kimerítő alapossággal. Ennélfogva történetüket e helyen szükségtelennek látszott részletezni. Sorsukat csupán az esküdtekével összefüggésben tárgyaljuk.

A szkítákat - ismereteink szerint - hat, félig-meddig önálló nép képviselte: urak, ragadozók, jászik, avarok, kankarok, szakaurak. Urak és jászik külön névvel is jelölték köteléküket: Esküdtek, illetve Más Esküdtek, avagy Alánok. Az ázsiai szkíták (jászik, avarok, kankarok, szakaurak) magukat, összefoglaló néven, szaka címmel illették.

A szóban forgó népek nevéből napjainkig csupán a jásziké és a kankaroké maradt fenn, és az is félig-meddig megváltozott alakban: jász, illetve csángó, kangli. Ráadásul a csángó név nem is csupán a kankarok utódaira vonatkozik. Merőben új formát öltött az avarok megszólítása (székelyek), enyészeté lett az uraké, a ragadozóké, valamint a szakauraké.

---