---

Tartalom

01. 1939 március: Szerencs, filmhíradók
02. 1940, Ungvár: Két férfi a háború árnyékában
03. 1940-41, Kárpátalja: Az ígéret
04. 1941, Kárpátalja: "Futni keményebben..."
05. 1942 ősz, Kárpátalja: Az utolsó este otthon
06. 1942 ősz: a Don-kanyar felé...
07. 1943. január 12., Don-kanyar: fagypokol
08. 1943 február, Budapest: kórházban
09. 1943 március, Budapest: a "pótország"
10. 1943-44 Kárpátalja: Halálvonalak
11. 1944 március, Kárpátalja: Aligátor a lakásban
12. 1944. nyár, Kárpátalja: két birodalom árnyékában
13. 1944 július-szeptember, Kárpátok: becsület és árulás
14. 1944 október, Kárpátalja: becsület és kétség
15. 1944 október, Kárpátalja: "Csakazértis"
16. 1944. október 15, útban Ungvár felé
17. 1944. október 16.: új zászlók, új eszmék
18. 1944. október 17: "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország..."
19. 1944. október 17.: "otthon"
20. 1944. október 18-19. Búcsú
21. 1944. október vége: csont a földön
22. 1944. november 12: 0036
23. 1944. november 13: telefonhívás
24. 1944. november 13: elválás
25. Utószó helyett

---

Utószó

"1944. november 13-án tartották meg Munkácson a munkácsi, az ungvári, a huszti, a nagyszöllősi, a szolyvai, a técsői és az ilosvai járás kommunista alapszervezeteinek képviselői azt az értekezletet, ahol bizottságot választottak, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy megszervezze a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártjának alakuló kongresszusát.

Épp aznap, mikor kihirdették, a Kárpátalját megszállt 4. ukrán front katonai tanácsa által kiadott, 0036. számú szigorúan titkos parancsot a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű hadköteles férfiak letartóztatására és elhurcolására. A kongresszus november 19-én ült össze - ismét Munkácson. A 294 képviselővel megtartott kongresszuson nemcsak a párt alakult meg, hanem 24 tagú központi bizottságot is választottak, amelynek első titkára Iván Turjanica lett. Született többek között egy határozat is a Kárpátontúli Ukrajna Szovjet-Ukrajnával való egyesüléséről. A határozatot egyhangúlag támogatta a népbizottságok kongresszusa, amely 1944. november 26-án ült össze ugyancsak Munkácson, egy moziban. Ez a kongresszus választotta meg a legfelső államhatalmi szervet, a Népi Tanácsot (Narodna Rada), mely kormányként működött. A Népi Tanács elnöke, a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártjának első titkári posztját is betöltő, Iván Turjanica lett. A frissen megválasztott Népi Tanács még aznap elfogadta az "újraegyesüléséről" szóló kiáltványt, melyben egyhangúlag kimondta a Csehszlovákiától való elszakadást és Szovjet-Ukrajnához való csatlakozást.

Ezt követően már semmi akadálya nem volt, hogy 1945. június 29-én a Szovjetunió és Csehszlovákia aláírja a Kárpátaljáról szóló szerződést, melynek 1. cikkelye szerint "Kárpát-Ukrajna, amelyet a Saint Germain-en-Laye-ben 1919. szeptember 10-én kötött szerződés alapján autonóm területként a Csehszlovák Köztársasághoz csatoltak, a lakosság részéről kinyilvánított óhajának megfelelően, és a két fent említett Szerződő Fél közötti baráti megegyezése alapján, egyesül ősi hazájával, Ukrajnával, és ennélfogva az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USZSZK) részévé válik". 1946. január 22-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Kárpátontúli Ukrajnát - Kárpátontúli területté szervezte át." (Tóth Gábor: "Az eltávolítás haladéktalanul végrehajtandó" Deportálások Kárpátalján a második világháború idején, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2008)

Még ma sem tudjuk pontosan, hogy hány magyar és német halt meg a kárpátaljai deportálásokban. Igaz, itt nem került sor olyan vérengzésekre, mint Erdélyben, vagy a Délvidéken, de az embertelen körülményekbe (élelmezés nélkül halálmenetek, ahol lelőtték, aki nem bírt továbbmenni, a téli hidegben szabadban töltött éjszakák, embertelen munka 32 ) a deportáltaknak több mint a fele belehalt. Csak Szolyván (ahol összegyűjtötték a foglyokat, mielőtt továbbhajtották volna őket, 10-15 ezer teste nyugszik - nem tudjuk pontosan, hiszen a tömegsír fölött még ma is egy benzinkút működik). A túlélők Sztálin halála után, 1953-ban térhettek haza, de volt, akit csak a hatvanas években engedtek "szabadon".

Mégis: ma Kárpátalján mégis él a magyar közösség. Küszködnek, de nem adják fel. Ez az írás tisztelgés kitartásuk előtt.

---