Tartalom

Előszó

Ha már ezelőtt nehány ezer esztendővel - midőn különféle ismereteknek irásban teendő közlése, a' fejlettebb elmekészségnek, tudományos intézeteknek 's alkalmas irószereknek akkori szűke miatt, csak ritkán és nehezen történhetett - illy tapasztalásból kitünő állitásra fakadt a' Predikátor nevü szent könyvnek szerzője, hogy "a' sok könyvirásnak nincsen vége"; mennyivel inkább illik ezen észrevétel a' későbbi időkre, jelesen mióta XV. században a' könyvnyomtatás mestersége föltaláltatván, és a' simultabb nemzeteknél mindég nagyobb folyamatba és tökéletességre jutván, az illyképen közrebocsátott irományoknak csupa jegyzékeiből majd számosabb kötetek támadnának mostan, hogysem régenten egész irott munkák találtattak?

Ebből ugyan, mivel tagadhatlan, hogy a' könyvek általában az észderülést és csinosodást az emberben nagyon elősegítik - több szem kettőnél többet látván, 's olly uton, mellynek törésében és egyengetésében annyi okos elmés férfiú előre dolgozott, tovább haladni, nem szinte nagy fáradságba telvén - természetesen és rendszerint az látszik következni, hogy, a' kiadott könyveknek időnkint növekedő számához képest, az embereknek is, kik hivatalból vagy hajlandóságból könyveket olvasni szoktak, a' tudományokban és az erkölcsösödésben napról napra nagyobb előmenetelt szükséges tenniek: azonban a' tapasztalás nyilván azt mutatja, hogy sokan, ámbár a' könyvolvasásban majdnem szünet nélkül foglalkoznak, még is tudományos, és kivált erkölcsi tökéletesedésüknek olly csekély tanújeleit adják, hogy igazán sajnálni lehet a' drága időt, ha egyebet nem kellene is, mellyet arra töltöttek. Ennek pedig nem más közönségesen az oka, hanem hogy kevesen értik 's tartják a' könyvolvasásnak czélszerü rendjét és módját, melly nélkül igaz és sükeres tudósságra 's erkölcsösödésre az által szert tenni lehetetlen.

Hogy tehát különösen azok, kik nem csupa időtöltésnek vagy hiú gyönyörködésnek okáért, hanem valóságos tanulni és csinosodni kivánó szándékból adják a' könyvolvasásra magukat, mindazonáltal ebbeli czéluknak megeszközlésére alkalmas tanácsadó 's vezető nélkül szűkölkednek, jobb foganattal gyakorolhassák az olvasást: nem lesz, ugy vélem, sem időtlen sem kelletlen, e' fontos tárgy iránt némelly gyakorlati utasitásokat 's rendszabályokat velek jóakarólag közleni; előbb ugyan akárminemü könyvekre általában, azután pedig különösen a' Bibliára avagy szent irásra nézve; toldalék gyanánt végre hozzá adatván két rövid értekezés: egy a' szemeknek, ugymint olvasásra teljességgel szükséges szerszámoknak, illendő gondviseléséről, 's egy ezen uj kiadásban az emlékezetről, mint olvasásból merithető haszonra nézve szintugy nélkülözhetlen lelki tehetségről.