---

Tartalom

Bevezetés

1. Előfeltevések

2. A tény megközelítése
  2.1. Felfogása
  2.2. Megismerése
  2.3. Nyers és intézményi tény
  2.4. A jogban megjelenő tény sajátossága

3. A bírói ténymegállapítás imputatív jellege
  3.1. Problémamegoldás és igazolás logikájának különbsége
  3.2. Megismerés és megítélés különneműsége
  3.3. A relevancia kiválasztó szerepe
  3.4. Tény és eset: a gondolati átalakítás
  3.5. A minősítés gyakorlati függősége
  3.6. Deszkriptivitás hiánya a normatív szférában
  3.7. Tény és érték egysége
  3.8. Tény és jog szétválaszthatatlansága a jogi kérdésfeltevésben
  3.9. Tény- és normaoldal egymásra vetítettsége
  3.10. Ismereteink korlátozottsága és nyelvünk határozatlansága
  3.11. A normatív besorolás nem megismerő dialektikája
  3.12. Az eredmény aszkriptív jellege

4. A bírói ténymegállapítás eljárási közege
  4.1. A ténymegállapítás konstitutivitása
  4.2 Bizonyítás és proceduralitás
  4.3. A jogerő szerepe

5. A bírói ténymegállapítás természete
  5.1. Mint játék játszása
  5.2. Mint a jogkövetkezmény-levonás előfeltétele
  5.3. Mint a megismeréstől eltérő homogén tevékenység
  5.4. Mint a jog rendszerként történő reprodukálása

Irodalom
Utószó
Tárgymutató
Jogforrásmutató
Névmutató

---

Fülszöveg

Az értekezés nemcsak nyelvfilozófiai síkon kísérli meg, hogy jogi gondolkodásunkat új alapokra fektesse. Korunk alapvető kultúrantropológiai megfontolásaira is hagyatkozva arra törekszik, hogy a jogi folyamatokat ne valamely kiválasztott hazai kultúrához kötötten láttassa (a kulturális előfeltevések ideologikus megerősítésével helyettesítve a tárgyszerű vizsgálódást), hanem a belső és külső látásmód egységét létrehozva, egyetemes érvényességgel járja fogalmilag körül.

Ennek megfelelően - döntően a tény bírói megállapítása s a jog tényre vetített aktualizálása problémaköre köré felfűzve - gondolja újra nyelv, fogalom és logika természetét, jelentés-meghatározás és jelentés általi meghatározás kapcsolatát, megismerés és gyakorlati cselekvés viszonyát, végezetül a jogi tevékenységnek a mindennapi élet sokszínű összetettségétől s a többi homogenizált tevékenységi formától is megkülönböztetett sajátszerűségét.

Kísérlete arra irányul, hogy a jogi kultúrákat éltető ideológiák mögé tekintsen, és ezzel lehetővé tegye a valóságban lezajló folyamatok valóságos arculata lerajzolását. Vagyis arra, hogy pusztán ideológiakritika helyett ontológiai magyarázattal szolgáljon.

Az elemzés végső eredménye azt sugallja, hogy a jogban (miként a cselekvés többi homogenizált szférájában is) a különféle ideológiák homlokzata mögül társadalmi jellegű konszenzusaink végső forrásaként a gyakorlat folytonossága és folyamatos visszacsatoltságában megnyilvánuló megbízhatósága bukkan elő.

---