Bevezetés

Az én kedves fiam, Attila már 2015. február 11-ikén betöltötte az 54. évét és a jó Isten megengedte, hogy beléphetett az 55. évébe. Azt is megköszönöm, hogy már lassan magához tér a nagy megpróbáltatások után, ami Dunakeszin érte, azon a helyen, ahol 18 éves korától 2012. augusztus 8-ig élt. Sajnos, ott az utolsó két évben olyan trauma érte őt, ami az egészségét is kikezdte. Korábban mindig kedves, vidám emberként élte életét.

Sajnos, én nem értesültem olyan fontos változásokról, amiről - elkésve - tájékoztattak, olyan magatartással vádolták, aminek nagy részét csak kitalálták, illetőleg egy gyógyszernek a mellékhatása olyan változásokat produkált nála, amiről én csak később szereztem tudomást.

Mindannak nem kellett volna megtörténnie, ha nem tömik olyan gyógyszerrel, amely számára ártalmas volt, mert a mellékhatásai váltották ki nála a tüneteket, amit velem nem közöltek. Egyébként sem lenne szabad a gondozottakkal úgy bánni, ahogyan tették; a bajok az ott tevékenykedők hibájából - keletkeztek. Nekik kellett volna elolvasni annak a gyógyszernek a súlyos mellékhatásait, s nem nekem, amikor nyári vakáción itthon tartózkodott (s később derült ki, hogy két évig adagolták neki.) Egyébként olyan erős gyógyszerre nem volt szüksége, csak a kényelemük érdekében osztogatnak a rájuk bízottaknak a különféle nyugtatókat, hogy csöndben legyenek. S ha már ezt megtették, legalább kivizsgáltatták volna, miért történt olyan változás a magatartásában, s ott kellett volna kezeltetni, nem kitessékelni máshová, hogy mások tegyék helyre azt, amit ők elrontottak.

Beigazolódott, amit én itthon azonnal fölfedeztem, hogy a két évig adagolt erősebb gyógyszer okozta a súlyos gondokat, s amint azt itthon megszüntettem, az állapota javult, s lassan talán örökre elfelejtetheti - vele és a családjával.

Ugyanis új otthonba beköltözött, először szorongott, de napok múlva megszokta, és semmiféle gond nincs vele.

A részleteket a továbbiakból megtudják, milyen szenvedéseken kellett átesnie az én kedves fiamnak, aki mindig szorgalmas és ügyes volt, mindenütt megjelenhetett velem, sosem kellett miatta szégyenkeznem. Gyönyörű rajzokat alkot színes filctollakkal, azokat szeretném itt az életének fontosabb eseményeivel együtt Önöknek bemutatni.

Az olvasáshoz és az ő különleges látásmódjának érzékeléséhez kellemes perceket kívánok. Lapozzák az oldalakat szeretettel, megértéssel.

2015. augusztus 15-én fejeztem be a mappa munkálatait.

A kötetet készítette és képeit mappába foglalta édesanyja és gondnoka:

Finta Kata