---

Tartalom

Előszó
Négyezer év - hetven sorban
A kezdet vége
A Mao-örökség
A második forradalom nagy menete
Teng - harmadszor is
Hu, Csao - és a másik oldal?
A világhíres reform
Reform a végeken
Árak, bérek, kedélyek
Nyílik-e még száz virág?
Reform a politikában?
Négymillió - vagy csak három? A hadsereg
A modell: egy bébi
Hongkong és mások. A kínai kapcsolat
Hogyan látja Kínát Lord úr?
Megint egy évezred

---

Előszó

Kevés országot tiszteltek meg a világban annyi figyelemmel az elmúlt években, mint Kínát. Amikor a múlt évtized közepén a Mao-trauma véget ért, még semmi sem volt biztos, hosszan tartó politikai öldöklés kezdődik-e, mély letargiába taszítva e századelő óta annyi szenvedést megért országot - vagy felbukkan az új kor új erős embere, és jobb kikötők felé vezényli a hajót.

Ma már tudjuk: az új ember Teng Hsziao-ping ugyan nem mindig tartja biztos kézben a kormányrudat - de nem is vindikálta magának a "nagy kormányos" titulust.

Kína először azt döntötte el, hogy a napi egy marék rizs helyett megpróbál kettőt adni több mint egymilliárdos lakosságának. Azután kinyitotta a szociális szelepeket és széles differenciálást engedett az országon belül, annak érdekében, hogy a kitárulkozó lehetőségekre talán egyre többen próbálnak benyomulni - lehetőleg teljesítménnyel, még azon az áron is, ha nem marad el az ilyenkor megszokott útitárs: a korrupció, a társadalmi káosz.

Ezt a folyamatot hívják belső reformnak. E reform az új kínai politika egyik alappillére.

A másik a nyitás. Mondhatnánk azt is: nagy nyitás. Mégsem tesszük, mert a "nagy menetelés", a későbbi "nagy ugrás", az azt követő "nagy kormányos" kicsit elkoptatta a "nagy" fogalmát ebben a nagyon nagy országban.

Ami több ezer éve biztos és megingathatatlan: a Nagyfal. Sok ezer kilométeres hosszúságban őrzi e sok-sok éven át zárt országot. Kína annak idején a fal nyújtotta biztonság mögött hírhedt jelszót választott a császári diplomáciában: barbárokat a barbárok ellen. Játszd ki egymás ellen őket.

A 70-es évek első felétől úgy tűnt, hogy az akkor még kormányzó Mao folytatja e császári filozófiát, és megpróbál úgy lavírozni a nagy- és középhatalmak között, hogy a legtöbb hasznot húzhassa. A profitot onnan várta, ahol ezt a legnagyobb tömegben termelik: az Egyesült Államoktól és Japántól. A Szovjetunióval szemben próbálta kamatoztatni.

A végeredmény kicsit eltért a nagy kormányos vágyaitól. Kína kártya lett - mások kezében. Játék. Majdnem kártyavár. Reálpolitikai erőknek kellett előtörniük Mao halála, a "négyek bandája" után. Őket vezeti a világ egyik legravaszabb és legtekintélyesebb politikusa: Teng Hsziao-ping. A reform és a nyitás, Teng két politikai pörölycsapása eddig többé-kevésbé meglepte, elgondolkodtatta, elkápráztatta a világot.

A megfigyelő, akinek szerencséje volt Kínát meglátogatni, mást is lát. Repedéseket. A Nagyfal mögé - kínai hívószóra persze - olyan gyorsan tette be lábát a világ, mégpedig a kínai modelltől teljesen eltérő szokásokat, értékeket hordozó világ, hogy Kína a jelek szerint zavarban van. Fejlődés és feszültségpontok. 1987 őszén a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa kapta a missziót, hogy kiutat mutasson.

Kína megpróbál egységes arcot mutatni a világ felé. De létezik- e ilyen szilárd összetartás? Mi a kohézió? Teng Hsziao-ping? Azaz modernizált és kulturált személyi kultusz? Vagy a Kínára sok ezer éve jellemző nacionalizmus? Avagy az, hogy Kínát is elérte a 70-es években olyannyira váratlanul jelentkező ambíció, amely szinte a semmiből katapultált az égre négy-öt délkeletázsiai országot? Kína is be akarja sorolni magát e "tigriseknek" titulált robbanékony országok közé, egy évtizeddel azután, hogy végképpen fel kellett adnia a Mao Ce-tung által megfogalmazott "papírtigris" elméletet? Tehát: hadi készülődés helyett békés fejlődés?

1987 júniusában jártam Kínában. A végletek országa. Észak, Dél, Kelet - szinte három kontinens Kínán belül. Nyomasztó, reménytelenül próbálkozó régiók éppúgy jellemzik, mint a derű, a bizakodás, az ambíció. Szegénység itt, még mindig százmilliók számára - és váratlan, néha pökhendi gazdagság amott, egyelőre még csak százezrek számára.

---