---

Tartalom

Bevezetés
A nyersanyag feldolgozása
A papiroskészítés régi módja
A papiros mai gyártási módja
A rongyvágás és a hozzávaló vágógépek
A másodporolás és ennek gépei
A rongy főzése és a rongyfőző-készülékek
Az anyag mosása és foszlatása
A mosódob
A mosóvíz szűrése
Az anyag fehérítése
A félpép vizének eltávolítására való módok
A pótanyagok előkészítése
A papirosnövények szervezete, a cellulóza és a lignin
A faanyag papirossá való felhasználásának módjai
  A fapapiranyag mechanikai gyártása
  A fa megválasztása és előkészítése
  A fafeldolgozás sorrendje
A facsiszoló-gépek
A köszörült faanyag osztályozása
A csiszolt fa durvarészeinek finomítása
A faanyag vizének eltávolítása
  A gőzölt papiranyag készítése
A sejtanyag vagy cellulóza
Szulfitcellulózagyártás
  A fa előkészítésére való munkálatok
A papirosanyag gyártása szalmából
A szalma-anyagból készült papiroslemez gyártása
A finomabb szalmapapiros gyártása
A szalmacellulóza
Az egészpép elkészítése
  Az egészpép hollandi
A kész papirpép további feldolgozása
A papirosgépek
  Az anyag vezetése a szitaszövetre
A papirospép szárító része
A száraz sajtolás, vágás és gombolyítás
Hengeres gombolyító
A papirosnedvesítőkészülék
A fényező kalanderek
A fényező kalander szalagpapiroshoz
A papiros feldarabolása
A sajtológépek szerkezete
A papiros vizsgálata
A munka alapján megejtendő dynamometrikai vizsgálat gyakorlati keresztülvitele
A munkaábra területének kiszámítása
A papiros dynamometrikai vizsgálatának sorrendje
  A papiros kiszabása
  A papiros anyagjósági fokozata
A lignintartalom megállapítása
A papiros szakítóhosszúságának megvizsgálása
  A Hartig-Reusch-féle szakítógép
  A papiros befogása és szakítása
A szakítóhosszúság kiszámítása
  Vizsgálati eredmények
A papirosgyártás vegyészeti része
  Fehérítés
  Enyvezés
  A festés
  A papirosnak górcsövi és kémiai vizsgálata
Papirosanyag, papiros és papirosárúkban külkereskedelmi forgalmunk az 1908-ik évben

---

Bevezetés

A papiros készítésének mesterségét a kínaiaktól és a japánoktól tanultuk, s az onnan hozzánk származott egyszerű eljárás lassankint fejlődött; a primitív kézimunkát ma már mindenütt gépmunka pótolja, s az ember szereplése a nehéz mechanikai munkáról a gépeknek minden tekintetben könnyebb és kevesebb fizikai munkát, de több értelmet kívánó vezetésére és felügyeletére terelődött.

A régiek a feljegyzésre méltó dolgaikat kőlapokra, majd fára vésték; később állati bőrökre; majd a papirus héjából készült pergamentszerű lapokat használták e célra. Ezek az anyagok többé-kevésbbé mind megtartották eredeti színüket és tulajdonságaikat, míg a mai papiros nyersanyagának összes tulajdonságaiból teljesen kivetkőzve, olyan alakban áll rendelkezésünkre, melyből legfeljebb hosszas tudományos vizsgálódások révén állapíthatjuk meg a hozzá felhasznált nyersanyagok minőségét.

A mai papiros lényegében növényi szálakból készül, csupán a gyártás megkönnyítése céljából kerül hozzá alig említésre méltó mennyiségű más anyag. A legjobbnak bizonyult az az anyag, melynek rostszálai hosszúak, erősek és hajlékonyak. Ilyenek főként a len, kender, jutta, manillafű, eszpartó, használják továbbá a tűlevelű fát, a szalmát, kákát, nádat stb.

A ruhaneműekre is alkalmas rostanyagok leginkább rongyalakban kerülnek a papirgyártáshoz, mert így szerezhetők be legolcsóbban és mivel az anyag tisztítására való összes előmunkálatokon már keresztül ment, előkészítése kevesebb munkát és időt kíván.

Kezdetben, midőn még kevés papirost fogyasztottak, a rongy annyira olcsó volt, hogy a papirost csaknem kizárólagosan ebből készíthették. Ennek tudható be régi okmányaink papirosának kiváló tartóssága is. Amint azonban az emberek művelődésével a papirosfogyasztás nagyobb lendületet vett, a rongy megdrágult; a falusi nép nem elégedett meg a rongyszedő kínálta síppal, trombitával, fűzővel és pántlikával, hanem épp úgy, mint más eladó anyagért, a versenyszabta árt követelte; arról kellett tehát gondoskodni, hogy a rongyot más, olcsóbb anyaggal pótolhassák. Ilyen pótanyag lett elsősorban a szalma, aztán a fa.

A szalmát szecskává vágva, megfelelően lugozva, kimossák és aztán zúzó-gépeken szétfoszlatják. A fát kezdetben csupán mechanikai eszközökkel, leginkább köszörűkövekkel apróra foszlatták, később azonban felaprítás után vegyiszerek segítségével kifőzték, kimosták és megfoszlatták, vagyis természetes hosszúságú szálaira bontották. Előbbi módon készül az úgynevezett köszörült fa: lignin; utóbbi módon a sejtanyag vagy cellulóza, mely a rongyanyagnak manapság hatalmas versenytársa. Míg a köszörült fa vagy lignin a fa eredeti tulajdonságait csaknem teljesen megtartja s a belőle készült papiros a levegő hosszabb behatása alatt megbarnul s törékenynyé válik, addig a cellulóza igen erős és tartós papirost szolgáltat.

A pótanyagok a papiros minőségét természetesen nem javították, mindamellett olcsóságuknál fogva igen jó szolgálatot tettek, mert belőlük megfelelő keverékben számos célra eléggé jó minőségű papirost sokkal olcsóbban birtak készíteni.

Mióta e különböző anyagok használata általánossá vált, alig készítenek tiszta rongypapirost, hanem a papiros rendeltetése szerint úgy keverik az anyagot, hogy úgy tartósság, valamint ár szempontjából is megállja a versenyt. A gyárak ezért gondosan osztályozzák a felhasználható nyersanyagot, hogy aztán a különböző osztályokból a kívánt keveréket könnyen állíthassák össze. Az osztályozás főként a szálak minősége és a anyag nyers színe szerint megy végbe, külön dolgozzák fel az erősebb szálú anyagot, külön a színeset és színtelent, nehogy feldolgozás közben az egyiknek elkészítéséhez kívánt nagyobb foszlatómunka vagy erősebb fehérítés a kisebb munkát kívánó szálakat túlfoszlatás vagy túlfehérítés által elpusztíthassa. Némely gyárban 30—40 fajta előkészített félanyag is várja a további feldolgozást.

---