Thomas Carlyle
A francia forradalom története
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. KÖTET
I. RÉSZ. A BASTILLE
I. KÖNYV. XV. LAJOS HALÁLA
I. Lajos, a "nagyon szeretett"
II. Valósult eszmények
III. Viaticum
IV. Lajos, a felejthetetlen
II. KÖNYV. A PAPIR-KOR
I. Astraea redux
II. Kérvény hieroglyphekben
III. Kétséges
IV. Maurepas
V. Astraea redux - pénz nélkül
VI. Szélzacskók
VII. Contrat social
VIII. Nyomtatott papiros
III. KÖNYV. A PÁRISI PARLAMENT
I. Visszautasitott váltók
II. Calonne ellenőr
III. A Notablek
IV. Loménie rendeletei
V. Loménie villámai
VI. Loménie cselvetései
VII. Egymás öldöklése
VIII. Loménie halálkinjai
IX. Temetés örömtüzzel
IV. KÖNYV. AZ ORSZÁGRENDEK
I. Ismét a Notablék
II. A választás
III. Villanyossá lett
IV. Az ünnepélyes menet
V. KÖNYV. A HARMADIK REND
I. Tétlenség
II. De Brézé Mercurius
III. Broglie, a hadisten
IV. Fegyverrel
V. Fegyvert adjatok
VI. Roham és győzelem
VII. Nem lázadás
VIII. A király meghóditása
IX. A lámpa
VI. KÖNYV. CONSOLIDATIO
I. Csináld az alkotmányt
II. Az alkotmányozó gyülés
III. Az egyetemes felfordulás
IV. A Queue
V. A negyedik rend
VII. KÖNYV. A NŐK FELKELÉSE
I. Patrollotizmus
II. Oh Richard, oh én királyom
III. Fekete kokárdák
IV. A menádok
V. Maillard törvényszolga
VI. Versailles felé
VII. Versaillesben
VIII. Közös diéta
IX. Lafayette
X. Les grandes entrées
XI. Versaillesből Párisba
II. KÖTET
II. RÉSZ. AZ ALKOTMÁNY
I. KÖNYV. A DÁRDÁK ÜNNEPÉLYE
I. A Tuileriesben
II. A Salle de Manégeben
III. A mustrálás
IV. Journalismus
V. A clubok
VI. Je le jure
VII. Jelek és csodák
VIII. Ünnepélyes szerződés és szövetség
IX. Szimbólumok
X. Az emberi nem
XI. Mint az aranykorban
XII. Zaj és füst
II. KÖNYV. NANCY
I. Bouillé
II. Fizetés-hátralék és arisztokraták
III. Bouillé Metzben
IV. Hátralékok Nancyban
V. Malseigne biztos
VI. Bouillé Nancyban
III. KÖNYV. A TUILERIEK
I. Epimenides
II. A virrasztó
III. Karddal a kézben
IV. Futni vagy nem futni
V. A török napja
VI. Mirabeau
VII. Mirabeau halála
IV. KÖNYV. VARENNES
I. A husvét Saint-Cloudban
II. A husvét Párisban
III. Fersen gróf
IV. Szilárdság
V. Az uj berline
VI. Drouet, a kiszolgált dragonyos
VII. A sarkantyuzás éjszakája
VIII. A visszatérés
IX. A sortüz
V. KÖNYV. AZ ELSŐ PARLAMENT
I. Grande Acceptation
II. A törvény könyve
III. Avignon
IV. Nincs czukor
V. Királyok és emigránsok
VI. A brigandok és Jalès
VII. Az alkotmány nem akar járni
VIII. A jakobinusok
IX. Roland miniszter
X. Pétion-National Pique
XI. Az állam feje
XII. A fekete nadrág precessziója
VI. KÖNYV. A MARSEILLEIEK
I. Végrehajtó hatalom, amely nem müködik
II. Induljunk
III. Egy kis vigasztalás az emberiség számára
IV. A földalatti munka
V. Ebédnél
VI. Az éjféli harangszó
VII. A svájciak
VIII. A darabokra tört alkotmány
III. KÖTET
HARMADIK RÉSZ. A GUILLOTINE
ELSŐ KÖNYV. SZEPTEMBER
I. A rögtönzött commune
II. Danton
III. Dumouriez
VI. A szeptember Párizsban
V. Egy trilogia
VI. A körlevél
VII. A szeptember Argonneban
VIII. Exeunt
MÁSODIK KÖNYV. A KIRÁLYGYILKOSSÁG
I. A törvényhozó hatalom
II. A végrehajtó hatalom
III. A koronától való megfosztás
IV. A vesztes fizet
V. A formulák tágitása
VI A vádlottak padján
VII A szavazás
VIII. Place de la Révolution
HARMADIK KÖNYV. A GIRONDIAK
I. Ok és okozat
II. Culotteos és Sansculotteos
III. A harcz erősebbé lesz
IV. Veszélyben a haza
V. A sansculottismus fölfegyverzése
VI. Az áruló
VII. A küzdés
VIII. Életre-halálra!
IX. A leveretés
NEGYEDIK KÖNYV. A RÉMÜLET KORA
I. Charlotte Corday
II. Polgárháborúban
III. A tizenegy menekülése
IV. Oh természet!
V. A boszú éles kardja
VI. Fölkelve a zsarnokok ellen
VII. Marie-Antoinette
VIII. A huszonkettő
ÖTÖDIK KÖNYV. A RÉMÜLET A HELYZET URA
I. Az örvényben
II. Halál
III. Rombolás
IV. Carmagnole complète
V. Mint egy vészfelleg
VI. Tedd kötelességed
VII. Tarka képek
HATODIK KÖNYV. THERMIDOR
I. Az istenek szomjuhoznak
II. Danton, ne légy gyenge!
III. A vérpad szekerei
IV. Mumbo-Jumbo
V. A börtönök
VI. Legyen vége a rémuralomnak
VII. Menj a többi után
HETEDIK KÖNYV. VENDÉMIAIRE
I. Pusztulóban
II. La Cabarus
III. Quiberon
IV. Az oroszlán még él
V. Az oroszlán végső vonaglásban
VI. Sült heringek
VII. A kartácstűz
VIII. Finis
Előszó
A tizenkilencedik század első negyede formálta meg Carlyle koponyáját. 1795-ben született, skót paraszt volt az apja és a Carlyle kemény kálvinista paraszt koponyája mintha évszázadok szükszavu, rebellis skót parasztgeneráczióinak a nyakasságát süritette volna magába. Becsület, hüség, istenfélelem csakúgy beletartozik az öreg James Carlyle házának a miliőjébe, mint a zabliszt, a rideg szigoruság és az összeszoritott ajku, komor munka. Carlyle egyszer azt mondotta magáról: "Folytatása és második kötete vagyok az apámnak". Azt is elmondhatta volna, hogy folytatása és utolsó kötete skót parasztok hosszu generációinak. Nagyszerü ormokra vezető pályáján is mindig megmaradt karaktere legbelsejében zseniális rebellis skót parasztnak.
...
A francia forradalomról, az uj idők legnagyobb eseményéről irott munkája a legnagyszerübb históriai munkák egyike. Mintha egy roppant óriás formálna benne óriás szobrokat, állandóan érezzük benne egy rettenetes feszültségü alkotó erő gigászi dübörgését. Vakmerő könyv volt ez a harminczas évek Angliájában, ahol akkor még mindig a gyülölet köde boritotta be a francia forradalom, a rémuralom, a napoleoni hadjáratok eseményeit. Ő maga is érezte a tett vakmerőségét, de érezte a jelentőségét is: "Készen vagyok és most már akárhogy taposhatnak rajta lábaikkal vagy patáikkal, az utolsó száz esztendőben még se került elibük olyan könyv, amely ennyire közvetlenül egy ember izzó lelkéből szakadt ki". Forradalmi tett volt másik nagy történelmi munkája, az Oliver Cromwell is (1845). Vakmerő kézzel tépte szét azt a reakciós legendát, amely a nagy forradalmár alakját álszentes és kegyetlen despotává törpitette. A francia és az angol forradalom eleven, sokszinü és igazi életre kel Carlyle irásaiban. Rettenetes dübörgéssel, félelmetes és egetvivó hang-kaosszal lép nála szinpadra a nép és Marx történelmi irásai előtt senkinél se szólal meg rettenetesebb jajveszékeléssel a tömeg-nyomor. Száz nyelvvel szól nála a nyomorgó tömegek minden sebe és sohasem látott félelmetességü boszuért üvölt az elnyomottak nyakán ülő minden igazságtalanság. A néptömegek történelme már bevonul Carlyle látásában a világhistória szinpadára, de történelemfilozófiája mégis a szinpad első sorába a rivalda teljes fényében ágáló hősöket helyezi. A forradalom az ő szemében Mirabeauban, Dantonban vagy Cromwellben testesül meg. Hősök alakját keresi mindenütt a történelemben, de az ő hőseinek a tipusa már nem a régi hősöké, az ő szemében az igazi hős az, aki jól látja a valóságot, aki helyesen értékeli a tényeket, akit se formulák, se elméletek, se babonák nem kápráztatnak, nem vakitanak. A történelem hajtóerejének pedig a hit és a hitetlenség küzdelmét látja, de atheizmus alatt nem a személyes istenben való hitetlenséget érti, hanem a világegyetem végtelenségében, az emberben, az értelemben való hitetlenséget. Küzdelme nem a biblia kinyilatkoztatásában való hitetlenség ellen szegeződik, hanem a "legrettenetesebb hitetlenség, a világtörténelem bibliájában való hitetlenség ellen". Carlyle panteizmussal itatja át az egész történelmet.
...
Carlyle, a zseniális paraszt nem tudott sehogyse elhelyezkedni a tizenkilencedik század Angliájában. Gyülölte a feudális arisztokráciát, de rajongott a feudális középkorért, megvetette a pénz uj arisztokráciáját, de hősöket látott az ipar főnökeiben, lázitó szóval prédikált a munkásság nyomoráról, de visszariadt a demokrácia uralmától. Nem találta helyét se a toryk, se a wighek, se a szocializmus táborában. Talán leginkább a másik nagy rebellis paraszthoz, Luther Mártonhoz hasonló a sorsa. Luther is, ő is a tömegek nevében az egész hivatalos rendet hivták ki harcra tételeik kiszögezésével, de amikor maguk a tömegek jelentek meg, hogy kezükbe vegyék a maguk sorsának az intézését, akkor Luther megdöbbenve a fejedelmekhez fordult, Carlyle pedig a hősöknél keresett menedéket. Nem a tettek, de az eszmék rebellisei voltak.
POGÁNY JÓZSEF.