---

Tartalom

ELŐSZÓ (Szarka László)

I. A HÁBORÚ ÉS A BÉKE KÉNYSZEREI
Molnár Ferenc: A Bereg vármegyei görög katolikus papság az 1848. évi forradalom sajtójában
Suslik Ádám: Az Osztrák-Magyar Monarchia rutén katonasága az első világháború időszakában (statisztikai elemzés)
Boros László: A magyar légvédelmi rendszer kiépülése és fejlődése Kárpátalján (1938-1944)
Kosztyó Gyula: Kárpátalja szovjetizálásának hatása a magyar kisebbség identitására (1944-1953)
Bóna László: Kényszerasszimiláció és önvédelem. Reszlovakizáció a Losonci járásban (1946-1949)
Bajcsi Ildikó: Kisebbségi magyar női sorsok a 20. századi (Cseh)Szlovákiában (életútinterjúk alapján)

II. RÉGIÓPOLITIKA
Mátyus Ákos: A vajdasági magyarság a 2012. évi választások tükrében
Rózsa Rita: Európai Vajdaság: fikció vagy lehetséges jövő?

III. NYELVÁLLAPOT TÉRBEN ÉS IDŐBEN
Lulič Emil: Újvidék sétálóutcájának nyelvi tájképe
Gazdag Vilmos: Államnyelvi kontaktuselemek a kárpátaljai magyar sajtóban
Görög Nikolett: Kontaktusjelenségek az ungvári egyetemisták nyelvhasználatában

IV. IRODALOM ÉS REGIONALITÁS
Roginer Oszkár: A jugoszláviai magyar irodalom és a geokulturális identitás a második világháború utáni években
Szakács Tímea: Fekete Vince Udvartér című kötetének transzközép jegyei

V. MIRE TANÍTJUK A LEGIFJABB NEMZEDÉKEKET?
Szentgyörgyi Noémi Erzsébet: A szövegből való tanulás képességének megalapozása a romániai elemi iskolai anyanyelv tankönyvekben
Stark Gabriella Mária: Elemi iskolai magyar nyelvű alternatív tankönyvek Erdélyben
Molnár Anita: "Kizöldültek a fűk!" Szóbeli szövegalkotás beregszászi óvodások körében

VI. SZEMÉLYES ÉS KÖZÖSSÉGI TEREK
Fendrik Bertalan: Életminőség és egészségmegtartás a vajdasági magyar fiatalok körében
Mező Andrea: Életmód, mentális egészség és asszertivitás a kárpátaljai fiatalok körében
Lőkös Mónika: Falusi turizmus Visken
Bodó Izabella: Fejlesztési partnerség Marosvásárhely vonzáskörzetében

UTÓSZÓ (Harsányi Zoltánné)
A KÖTET SZERZŐI
MUTATÓ

---

Előszó

A 21. század második évtizedének eddig eltelt évei adnak némi reményt arra, hogy kontinensünkön a nemzetközi szervezetek, kivált az Európai Unió által biztosított kooperációs, ellenőrzési és fejlesztési lehetőségek, mechanizmusok képesek megakadályozni a fenyegető pénzügyi, gazdasági, politikai és katonai válságfolyamatokat, s ezzel esélyt kínálnak a szemünk láttára megújuló nemzetállamoknak, hogy saját történeti adottságaiknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő válságkezelési és fejlesztési elképzeléseket dolgozzanak ki.

Régiónk, benne Magyarország és a - nemzetközi státusok szempontjából - még mindig meglehetősen összetett szomszédsága mostanra talán végérvényesen maga mögött hagyta azokat a nyíltan nacionalista színezetű konfliktusokat, amelyek a fenti menetrendek és eszközrendszerek érvényesítését mindig is megnehezítették. Nehéz ott 5-10 évre érvényes politikai üzeneteket megfogalmazni, ahol belső és külső konfliktusok akadályozzák az együtt gondolkodást. Szerencsére évszázadunk második évtizedében több a kedvező elmozdulás, mint a visszafelé húzó tényező. Így például Horvátország uniós tagsága, Szerbia, s legújabban a keleti partnerség egyes országai társulási szerződésének felvetése még a legoptimistábbak várakozásait is felülmúlni látszik. Az európai integrált tér - igaz ma még a schengeni övezet romániai, bulgáriai kiterjesztése nélkül - egyebek közt éppen a felsőoktatásban és a kutatásban kínálja fel szinte naponta azokat a lehetőségeket, amelyekbe kapaszkodva leg alább részben képesek lehetünk a válságok által megtépázott költségvetési hát országunkat konszolidálni.

Mindenesetre a nyugat-keleti lejtő megannyi zavarba ejtő és elszomorítóan tartós negatív tendenciája még ma is meghatározza a dunai régió államainak és társadalmainak közérzetét, egyéni és családi stratégiáját.

A Márton Áron Szakkollégium hat évvel ezelőtt útnak indult kutatói és tehetséggondozói programjaiban résztvevő külhoni magyar egyetemi hallga- tók, doktoranduszok elemzéseiből összeállt Határhelyzetek című sorozat eddigi és mostani tanulmányait olvasva, egyszerre tapasztalhatjuk meg az európai idő és a felgyorsult világok erőteljes változásokat generáló hatását. Miközben mos tani kötetünkben is dominálnak a történeti tárgyú munkák, még ezekben is érezni azt a szemléletváltást, amely a kanonizált nemzeti történelemképek mel lett igyekszik megjeleníteni az egyéni, közösségi emlékezetekben fennmaradt korabeli alternatívákat, a tankönyvekbe került olvasatok mellett azokat a kiegészítő, a történeti folyamatokat a maguk összetettségében megmutatni képes narratívákat, amelyek nélkül a történelem elbeszélése a hiteltelenség és a hitel vesztés kockázatát hordozza magában.

A Kárpát-medence párhuzamos nemzetépítő nacionalizmusainak egyik lehetséges kezdőpontjától, az 1848. évi magyarországi forradalmak beregi görögkatolikus, illetve a száz éve kirobbant nagy háború rutén részvételének vizsgálatától egészen a szovjet idők ideológiai tömeghatásának, vagy éppen a közelmúlt vajdasági választásainak elemzéséig terjed a történeti-politológia tanulmányok időhatára. A többségi-kisebbségi választóvonalak kijózanító esélykülönbségeit figyelembe véve a szerzők többsége szembesül a cselekvő és érző ember, a szolidáris közösség történelemformáló vagy éppen történelemnek kiszolgáltatott szerepével.

A legtöbbször egyéni, családi és kisközösségi kényszerhelyzetekre visszavezethető asszimilációs döntések mellett a kötet tanulmányai jelzik a kétnyelvű élethelyzetek mindennapos népszavazásának eredményeit és veszteségeit, az aktív magyar nyelvtervezés állami felkarolását sürgető nyelvpolitikai hiányokat.

S minthogy a Határhelyzetek a pályakezdő külhoni magyar társadalom kutatók egyik fontos műhelyévé vált, különösen figyelemre méltó az a fajta közösségi elkötelezettség, amely a történeti munkák mellett a szociolingvisztikai, oktatás- és életmód-kutatási témákat feldolgozó tanulmányok szövegéből is kiolvasható. A rendszerint többnyelvű kisebbségi magyar régiók meg próbálják előnyükre fordítani határokhoz való közelségüket. A határ menti kereskedelem, forgalom, turizmus mellett az ugyancsak határokon átnyúló regionális fejlesztési elképzelések nemzetközi pályázati háttere jelentheti és jelenti máris a hosszú évtizedeken át periférialétre kárhoztatott magyar többségű vagy magyar jellegű tájegységek fejlődésének egyik lehetőségét.

Még akkor is, amikor a pártállami idők jórészt passzív - és persze szigorú határőrizettel ellenpontozott - közvetítő hídszerepét osztották ki a "szocialista nemzetiségeknek", akkor is sikerült Erdélyből, Vajdaságból, a Felvidékről és Kárpátaljáról olyan magyar és nem magyar kulturális értékeket "átcsempészni", amelyeknek köszönhetően egyre gyakrabban sikerült megtörni a kollektív nemzeti amnéziára ítélt, történelem nélküli közélet süket csendjét. S amellett az egyre inkább egynyelvű anyaország a nagy példányszámban megjelent irodalmi fordításoknak, filmeknek köszönhetően együtt tudott érezni és gondolkodni a Duna-táj többi "tejtestvér" nemzetével.

A kötet olvasói a megbízható, adatokban és szempontokban gazdag tanulmányokat, s azok mellékleteit, lábjegyzeteit, józan és mégis meggyőző következtetéseit olvasva megérezhetnek valamit abból a mindennapos küzdelemből, melynek demográfiai, egyéni és közösségi tétjei hatalmasak. S talán meglátják azt is, hogy minden nehézség ellenére Székelyföldön, Partiumban, Vajdaságban, Csallóközben, Bodrogközben is felgyorsult az idő. S persze megint egyre többen szembesülnek a "menni vagy maradni" örök kisebbségi dilemmájával, hiszen a nyugati centrumok életszínvonalához való felzárkózás késlekedése immár megint évtizedekben mérhető.

Okos, merész, interdiszciplináris megközelítések, kanonokat átlépő irodalmi, didaktikai megfontolások döbbenthetik rá a figyelmes olvasót arra, hogy a felgyorsult változások közben maguk az elemzési fogalmak és keretek is szükségszerűen képlékenyebbé váltak. De talán éppen ezért érdemes makacsul életben tartani, továbbfejleszteni a Márton Áron Szakkollégium kutatói és tehetséggondozói programjait, mert éppen a folyamatosan megújuló tudományos utánpótlás biztosíthatja a generációs kontroll és a kutatásban is szükséges szakmai szakítások lehetőségét.

A fiatal szerzők hipotézisei, elemzései, következtetései jelzik, a kisebbségi magyar régiók ezer baja és panasza mellett megtapasztalták: a letagadhatatlan társadalmi, gazdasági, kulturális és nemzetiségi változások mögött a kisebbségi magyar közösségekért felelősséget érző falusi, városi csoportok, értelmiségi, vállalkozói kezdeményezések állnak, ami végső soron az értelmes politikai cselekvés számára is teremthet megint támaszt és bázist.

Tisztelettel ajánlom minden érdeklődő figyelmébe e kötetet.

Szarka László
kutatásvezető

---