Entervégi érzelem

Nem működik, elfolynak
a leütött betűk.
Az entervégi érzelem,
csak levegőt nyelt tűz.
Írni, ahogy ragyogó
emlék földre koppan,
ám szemében senki már,
a láb meg se roggyan.
És nem fut le a gyomorig,
a csókok szédült íze,
nem sikolt a bőr alatt,
a lángra gyújtó végzet.
A szerelem, ha fulladó,
végül ki is fullad?
Csak hibát rajzol rá a kor,
s e portól összeroskad?