Szívünk széle

Mondd, hol van
a szíved szegélye,
s határtalan,
volt e már röppenése?
Titoktalan,
és jelektől merész,
reszketőn dobogós,
esztelen kerengés.
S elég-e a dobbanások száma,
lüktet-e annyit most,
hogy a magányból kiálthass?
Egynek és igaznak
megidéz-e párod,
hogy részévé válj,
s örökre megállhass -
Mondd, hol van
a szíved széle?
Hadd hajtogassam szépre
az enyémben.
S ha összeér,
majd össze is nő vele,
s ki tudja már,
volt-e kezdete.