Kis törött pohár

A szemétkosár alján
átfirkált betűk,
rajta számlák,
egy dugó --- nyomja az időt.
Keserű, de összetört
a kis metszett pohár,
ez is a kedvenced volt,
a kezedben jól állt.
A hideg beömlik,
az ajtó nyitva, s holt
az utcacsend,
pedig kint jársz,
megszökött rablóm ---
és nézlek, és nézlek,
lent koppan egy lapát.
A sötét könnybe fúrja
minden bánatát.
Mintha tinta folyna széjjel,
olyan fekete az út.
A szem, határt feszítve
még látja, ki elindult.
Messze... mozog egy árnyék,
jön-e vagy megy, de ő,
és percek, holdak kélve
váltják a bomlott időt.
Elfoszlanak a betűk,
s a kis törött pohár ---
várlak, várlak,
még mindig mozog egy árny.