Fényáteresztő

Mi van akkor, ha rájövök,
hogy lecserélt sejtem is kötött?
Ha futni tőle nem lehet,
ha van és volt és létezett.
És medrében az út megérkezik,
patak neszére felöltözik.
Szétszórt cseppje csak félelem,
hisz ő is, jaj én is keresem.

Tékozolt könnye újrapontoz,
ha nevet, egészen befoltoz.
Új sejtjeimben is ott lakik,
avítt múltamon javít.
De ha a volna írisze mégsem örök,
fényáteresztő, de törött,
cseppje a sóhajt majd öntözi,
és szelídebb színekre pöttyözi.