Sós kezek

Költők verseit olvasom,
tán mindent meg is sírtak.
Tudnak-e még előhúzni
részletező búkat?
Tolluk alatt cseppenként
oldódhat a tinta,
s tételem a föld alól is
újra lesz majd gyúrva.
Hány sejt oszlik, s kel belőled,
hány tudatba mérve?
Mennyi éltet varrnak össze
sós kezek teérted?

Semmirevaló nap

Semmirevaló nap
Szakadt szüksége hívogat
Betűim kanyargó sora
Kecske rímekbe kesergőzik
Oda ahol a szavak éledtek
Kék szelekkel perlekedtek
S nem fonódnak többé
Felsértő hideg közönnyé

Fél siker a fél siket szó
Semmire szelőnek való
Szellő ízű szédülése
Kimarta végül a szívből a képet
S rejtette olyan fehérbe
Ahová azok a régi színek
Aludni néha visszatértek