Minek?

Amikor nem velem ébredsz,
s én félek futni hozzád,
amikor feldübörög bennem,
és úr lesz az önvád.
S a máshogy, a jobban,
a hogyan kellett volna...
Ha már megrágom,
mielőtt kimondtam volna.
Amikor azt mondom rá,
megértelek,
s már nem hajt a vég,
hogy legyek neked,
s ezért, akkor már
halni sem merek.
              Akkor minek?

Hazug

Már nincs előrerohanó álom
a botorkáló mában.
Mocorog a balunkon alvó,
felszínes rendrakás van.
És elfogatnak a vétkesek,
tenyerük csupa könny,
mert ez ég alatt a vétkeik,
s így a szívükben sincs öröm.