|
Egy nő
Majd leszokom rólad
te jóféle bor,
és a kopott cipők
nyomát sem lesem,
a hajnali derengés
gerinccsillogását
nézem majd reggel,
hol a nap kereng.
Mert eddig csak csillagok,
álmosan kucorgók
ragyogása fűtötte
félszívemet,
de mossák a járdát,
és a pékségből,
a friss kenyér illata
belém rezeg.
Dereng egy hang még,
autók dudálnak,
fut a világ,
csitulj eső.
A zápor is fakaszthat,
ragyogtat mosolyra,
mert szeret,
mert remélt egy nő.
|