|
Melyik
S attól lesz e jó lapunk,
hogy telediktáljuk az időt
ragacsos metaforákkal,
melyek csak hasonlítanak,
de nem azonosak,
hiszen csak tanult, elvárt és
megszokott megosztásokból
kerültek belénk.
Melyik az a gondolat,
amely tényleg a miénk?
Esik
Naggyá akkor leszünk
talán, ha meghalunk -
de magunk után
oly óriás foltokat hagyunk,
az égen, a földön,
a napsütésben,
időt, amelyben esik éppen.
Szomjan halnak a fázók itt lenn.
(...)
félt felmarta húsát a múltja
nem tudta hogy szeretni fogják
hogy a terek s idők dimenziókban
a helyüket hegynek összehordják
a perc lesz a végtelen
jelene minden,
hogy érzi a tér határtalan
de benne ő
a férfi szívében
örökre örökre
védve van
|