Elviszlek a múltba

Elviszlek a múltba, s újraírom,
szavaink vágyát életre hívom,
megtanulok, ha kell, imádkozni,
hajam selyméből a jövőbe fonni.
Meghajtani fejem a kék ég alatt,
mit agyam, az időből, láthatóvá farag.
Felfogni, mi a jelenben szertefut,
egyik ága tudom, tiédhez visszajut.
Mert kell, hogy legyen
a körforgásban valami,
ok vagy okozati, előbbi, utóbbi
jelentés, hogy jókor, jó helyen
találta meg percre kezed, a kezem.
Kell, hogy legyen több!
Ebből nem engedek!
Ha kell, az istentől is titkokat csenek.
És vállalom, mit vállam itt kibír,
csak legyen egy tér, mi születni, élni hív.
Legyen egy ház ott, legyen életem veled!
Hagyjunk az időben, még egyszer vésetet.