---

Tartalom

01. Előszó
02. Ajánló...
03. Köszönetnyilvánítás
04. Harag
05. Szomorúság
06. Hosszú évek
07. Odaadás
08. Emlékképek
09. Lelkem fájdalma
10. Kiábrándult, fájó érzés
11. Tovatűnő szerelem
12. Borongás az őszben
13. Csalfa tavasz
14. Szeretetről süvít a szél
15. Magány
16. Félelmek
17. Bánatkönny
18. Csalódás
19. Fáradt lelkem
20. Boldogtalan élet
21. Sárguló levél
22. Maró magány
23. Mentsvár vagy
24. Hitted régen
25. Nagyon fáj
26. Vágyni a szeretet után
27. Boldogság nélkül
28. Senki se vár
29. Kis Katához
30. Bátyám lettél
31. Szivárványkapu
32. Zöld réten bátyuskámmal
33. Élni tovább!
34. Tavaszi szellő
35. Ki nem mondott érzések
36. Éld az életed
37. Hagyjatok szeretni
38. Örülni egymásnak
39. Egyetlenemhez
40. Elveszett szerelem
41. Fogjátok fel
42. Szerelem nélkül
43. Porba hullott
44. Nem találom helyem
45. Titkos szerelem
46. Szívet tépő magány
47. Havazik
48. Mindenszentekre
49. Melinda emlékére
50. Egy barát emlékére
51. Nincsenek többé
52. Gyűlölet ura
53. Kőszívű
54. Rettegés küszöbén
55. Lelki terror
56. Fekete karácsony
57. Elszámolás
58. Elment
59. Karácsony, nélküled
60. Rongy év
61. Érzés
62. Édesanyám egyetlen reményem
63. Miért?
64. Pofoz az élet
65. Meg nem született gyermekért
66. Szivárvány két oldala
67. Szabad vagyok
68. Vesztes vagyok
69. Magányomban
70. Ismeretlen felé
71. Mielőtt utcára lépek
72. Láthatatlan kert
73. Keresztem hordom
74. Valóság és képzelet
75. Egy mulatós forró éjszaka
76. Vándorút
77. Üzenet
78. Anyánk vérző szíve
79. Amit a szívem kívánna...
80. Idegek harca
81. Hová lett?
82. Földönfutó lettem
83. Nem maradt más, csak a bánatom
84. Elkorcsosult világ
85. Sokk láncát
86. Nagyapám kalapja

---

Előszó

Csomor Henriett vagyok, egy baranyai faluban, Hosszúhetényben élek immár negyvenkét éve, ide születtem. Csak kényszerből hagytam el szülőfalumat hat évre. A kényszer neve az állapotom oka, ugyanis mozgássérült vagyok. Budapesten a Pető András mozgássérült nevelőképző intézet falai közt tanultam meg egy picit az önállóságot.

Senki se mondta, hogy az élet ilyen borzalmasan nehéz s kegyetlen lesz velem. De hát ezt a sorsot kaptam az égiektől.

Egyetlen jó, amit kaptam az élettől, az az írás, itt kibontakozhatok kedvemre, a monitor eltakar. Ha sajog az ember lelke, azt előbb vagy utóbb papírra veti. Egyik évben volt szerencsém a saját verses estemen részt vennem a közönség soraiban egy mozgássérült találkozó alkalmából. S bizony nem tetszettek a reakciók, amik elhangzottak. Nagyon szívesen felfedtem volna magam, s elmondtam volna nekik, hogy attól még életvidám vagyok. Csak a lelkemből, a lelkem mélyéről szakadnak fel ezek a versek.

Számomra nagyon fontos halott szeretteim tárgyainak megőrzése, mert amikor rájuk nézek, mindig úgy érzem, hogy ők még itt vannak velem.

Nagyon félek a kilátástalan jövőmtől s a magányomtól, mint minden ember. Ezeket a verseimet szedtem egy csokorba, s szeretném átadni a kedves olvasónak.

Kellemes időtöltést kívánok minden kedves olvasómnak.

2016. június 23.

---