Máté László
Emléklapok Ómorovicza község 100 éves múltjából
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
A település, úrbér
Vallás felekezetek és iskolák
Két különösebb esemény 1831-1849
A község jelen állapota
Utó-szó
Függelék
a) Ómorovicza községének birái 100 éven keresztül:
b) Ó-Morovicza községének első lakosai, betelepültek az 1786 évben a Jász- és Nagy-Kún városokból
Előszó
Tisztelt lakostársaim!
Községünk száz éves multját akarom önök előtt, a mennyire lehetséges a régi jegyzőkönyvek és okmányokból napvilágra hozni: mert hiszen ez a föld, hol lakostársaim legnagyobb részének bölcsője ringott, melyért a község-alapitók oly sokat küzdöttek és szenvedtek különösen ama szomorú emlékü robotos világban: ez a föld, melyben önöknek legdrágább kincsei, a kedves szülők porai pihennek: ez a föld, melyet a mai nemzedék szabadon bár, de véres verejtékével áztat és munkál: annyira vonz, annyira érdekel bennünket, mint a levegő és víz.
Szegényül vagy gazdagon, helyhez és időhöz kötött életünk napjai, a játszi gyermekkor, a reményteljes ifjúkor, a munkában fáradó férfikor, végre az elmult idők örömein vagy fájdalmain tünődő öregség határain áldoztak és áldozának le. Így volt ez régen, így van ma - és így lesz míg e földön ember él. Ha azon száz éves lepelt, mely Ómorovicza községének multjára borul, fellebbentjük, vissza tekinthetünk egészen 1786 év május 1-jéig, megtudhatjuk még azt is, hogy személyenkint kik voltak a települők.
Hogy azok a rég elporlott község-alapitó ősök a lét fentartásáért minő anyagi és szellemi eszközökkel küzdöttek, a régi jegyzőkönyvek és megsárgult okíratok erről is beszélnek nekünk sokat és tanulságosat; hogy mint szegény települők maguk is segélyre szorulva, mégis a hazáért, a legnehezebb és válságosabb napokban tudtak áldozni pénzt, vért és élelmet!
Óh! ti már régen elporlott ősök! Nem haltatok meg, él közöttünk emléketek, küzdelmeitek, itt vannak ezen áldott földön unokáitok vagy kedves gyermekeitek, mívelve a földet, melyet reájok hagytatok vagy szorgalmuk által az ősi birtokhoz önmaguk szerzettek.
Hogy mit beszélnek a régi jegyzőkönyvek és megsárgult okíratok, azt mind nem fogom ezen kis szűkkeretű monographiában előadni: mert vannak azokban olyan események is leírva, a melyet nem jó a sír fenekéről felhozni - veszélyesek azok. A mit el akarok mondani, olykor-olykor nehány évtizeden is keresztül ugorva, az legyen önökre és mindnyájunkra tanulságos és veszély nélkül érdekes.