---

Tartalom

Agárdi Péter: Több mint lelkipásztor - Személyes sorok a hatvanéves Donáth Lászlóról
Dr. Arczt Ilona: "Emberi jogok, emberi élet..." - 16 év Donáth úrral a Parlamentben
B.Kádár Zsuzsanna: A "sztehloságról" - kicsit másképpen
Babits Antal: Múlt és jövő. - Lilien a látó és láttató
Béres Tamás: Tillich, három lépcsőben - DL60
Boór János: Donáth László barátomnak ajánlom Peter Knauer jezsuita barátom főművét
Deák Dániel: Túlközpontosítás és illiberális állam
Fabiny Tibor: Két fragmentum
A.Gergely András: Ha csak köszöntés lenne...
Hegyi Gyula: A kafarnaumi százados
Horgas Judit: Cigánykerékben. - "Másképpen boldog" - beszélgetés Donáth László evangélikus lelkésszel
Iványi Gábor: Ketten együtt
Jakab Attila: A kereszténység születése
Kamarás István OJD: Négy evangéliumi parafrázis Donáth László nagytiszteletű lelkész úr Üdv-könyvébe
Kéri László: "A rendszerváltásnak vége, én vagyok a rendszer" - Mozaikképek Orbán Viktor portréjához - Lengyel László új kötete ürügyén
Kiss Endre: Decizionizmus és karizma Fichténél - A Schmitt-Fichte-párhuzamról
Lányi Gusztáv: Tojáséj. A Húsvét misztériuma. - Weöres Sándor költeményének pszichológiai elemzése
Lendvai Ildikó: Lelkész a politikában
Majsai Tamás: A Magyarországi Református Egyház püspökeinek nézetei az ún. zsidókérdéssel kapcsolatban...
Majtényi László: A Biblia és az alkotmányosság. - A személyiségvédelem a múló időben
Mártonffy Marcell: Idegen és vendég - Az eljövendő metaforái Derrida teológiai olvasataiban
Máté-Tóth András: A remény emlékezése
Nagy J. Endre: Bibó: Sub specie aeternitatis
Nagy Péter Tibor: A keresztény értelmiség és az illúziók
Orosz Gábor Viktor: Test a politikai térben
Petrás Éva: Nagy Töhötöm útja a KALOT-tól a kommunizmus felé - Kísérletek, kudarcok és kontinuitás a szociális kérdés értelmezésében
Platthy Iván: Kedves László barátom!
Röhrig Géza: Az utolsó tanú (részlet)
Schőner Alfréd: "...hidak, amelyek összekötnek..." - "KOL HÁOLÁM KULO GESER CÁR MEOD"
Dr. Szent-Iványi Ilona: A vallási fundamentalizmus veszélyei
Szigeti Jenő: Az egészséges nemzettudat és a nacionalista pszeudóvallás
Dr. Szilágyi Júlia: Laci ügyet intéz
Trencsényi László: Az én vezéreszmém nem a vezér eszméje
Varga Andrea - A.Gergely András: Politikai sodródások és újgyarmatosítások az "európaizálódó" Magyarországon és Romániában

---

Bevezető

Szemtől szembe vallomást tenni közeli férfi ismerősünkről, barátunkról, kollégánkról - posztmodern világunkban a férfiszemérem tabusított témái közé tartozik. Nyilvánosan beszélni róla mások előtt: talán könnyebb, írásban: mindenképpen szalonképesebb. Hát megkísérlem.

Donáth Lászlóval Békásmegyeren szinte szomszédok vagyunk, több mint húsz éve ismerjük egymást. Megtisztelt barátságával, bár "előéletünk", 1970-80-as évekbeli világnézeti és politikai kötődésünk igen távol állt egymástól. Most azonban nem a kapcsolatunkról szeretnék írni, hanem róla, az Emberről, sokunk tisztelt és szeretett "atyafiáról".

Foglalkozása, élethivatása az evangélikus egyházhoz köti, de szerepe és küldetése sokkal tágabb, széles társadalmi, szellemi és lelki dimenziót fog át. Szülei küzdelmes sorsa, családi miliője is ösztönözték erre, de jelleme, alkata nem következett törvényszerűen a származásából, a már csecsemőként, majd felnőttként is megélt üldözöttségből. Az elmúlt három évtizedben szuverén, sőt nonkonform teológussá, szenvedélyes közösségszervezővé és kultúraközvetítővé, mértékadó baloldali kritikai értelmiségivé "intézményesült". Továbbá és főleg: szociális és etikai ügyekben rettenthetetlen prédikátorrá, de egyúttal valódi intézményeket kitaláló- teremtő-mozgató professzionális szakemberré.

Nem gondolom, hogy definiálnom kellene ezeket a hivatás-fogalmakat, s azt még kevésbé hinném, hogy mindegyikhez tételesen hozzá kell rendeljem Donáth László megannyi küzdelmét, konkrét tevékenységformáit, cselekedeteit, írásos dokumentumait. Mindazonáltal legalább fel kell villantanom azt a széleskörű innovatív és szervező munkát, amellyel Békásmegyeren felépített és közösségi otthonná tett egy evangélikus templomot a hozzá tartozó gyülekezeti helyiségekkel, s amelyekben számos emlékezetes világi rendezvény, előadás, koncert, intellektuális vitakör, kiállítás és filmklub is méltó helyet talált. Vagy megemlítem szívügyét, a templom szomszédságában működő Gaudiopolist, a szeretetházat és idősek otthonát, amelynek könyvtárában ugyanakkor hetente zenés baba-mama-klub is működik.

Prédikációi izzó aktualitásokkal és professzionális teológiával átszőtt beszédek, de az ateista hallgatóságot is fölzaklatják és "a jó"-ra sarkallják. Írásban megjelentetett argumentációi, kötetekbe rendezett esszéi, közéleti interjúi, cikkei, rádiós és televíziós vitái, valamint az általa főszerkesztett Hét Hárs c. folyóirat a progresszív magyar értelmiségi nyilvánosság élvonalába emelik. Az egyházpolitikai viszonyokba nem akarok belekontárkodni, de tudhatni, hogy sok konfliktusa volt s van, nem utolsósorban állandó kritikai érzékenysége és igazságszeretete, no meg ökomenikus hajlamai okán. Fantasztikus az a megértő, segítőkész emberség, amellyel a Mindenható nevében a legkülönbözőbb vallásfelekezetek híveit szolgálja; meg-nem- értetteket, sőt kirekesztetteket vállal fel megkeresztelni, összeesketni vagy éppen eltemetni, s persze ateistákat is.

Hasonló a viszonya a politikához. 1994 és 2010 között országgyűlési képviselő volt az MSZP frakciójában, de pártonkívüliként, népszerűségével és tekintélyével sok támogatót szerzett a baloldalnak. Persze ebben a közegben is avantgárd volt s maradt, sok csatát vívott és vív, ellenfeleitől és barátaitól meg is kapta a "vörös pap" epitheton ornansát. Hogy azután kerülete "elvtársai" kicsinyes hatalmi harcok jegyében szabaduljanak meg tőle, aki hitelesebb baloldali volt sok hivatásos "baloldalinál". Mind az egyházi, mind a világi magatartásának mottója lehetne az egyik interjújában olvasható kulcsmondat: "Nem vagyok hajlandó mások hitványsága, gyengesége, morális alkalmatlansága miatt szégyenkezni. Én azzal tartozom az Úristennek, hogy ne veszítsem el az emberi arcomat. Ha mások elveszítik is, az nem az én saram". Szenvedélyes, ha kell, akár indulatos karakter, de egyúttal "méretes" tolerancia, sőt gyengédség is jellemzi. Wittenbergi egyházalapítójának szigorával kel ki a gonoszságok, a demagógia és a sunyiságok ellen, de Szent Ferenc-i humánummal öleli magához a gyengéket, a megalázottakat és a megszomorítottakat, sőt a bűnhődő- vezeklő bűnösöket is.

Magam ugyan tíz évvel idősebb vagyok nála, de gyakran tanítványként tekintek rá. S ha vallásosnak születek és nevelnek, felnőtt életem során Donáth László biztosan a gyülekezetébe vonzhatott volna. Hitetlen hívőként így is hívének tudom magam.

Jó egészséget, sok energiát, győztes csatákat és örömteli szenvedélyt kívánok neki a következő hatvan évre, bis hundert und zwanzig.

Budapest, 2015. december 5. - 2016. február 9.
Agárdi Péter

---