---

Tartalom

Kovács Imre Attila: Írlak, világ!

1932-1936 versei
1937 versei
1938 versei
1939 versei
1940 versei
1941 versei
1942 versei
1943 versei
1944 versei
1945 versei
1946 versei
1947 versei

Béres Dezső: A Holt zendülő élete és kora
A kötetben előforduló személyek
Versmutató cím vagy kezdősor szerint
Rövidítések

---

Bevezetés

Osvát Ernőnek egy 1905-ös programcikke - egyebek mellett - a magyar irodalom torzóban maradt életművei és elkallódott géniuszai fölött borong. Jobb sorsra érdemes íróink sanyarú helyzetéért (és itt merítsünk nyugodtan a Széchényiféle néplélektanból!) nem csak a magyar Ugar közönyössége vagy az obskúrus politika a felelős, hanem fura lelkialkatuk: az önsorsrontó duhajság "őrülete" is. Mindezt a Főváros szabadabb légköre (a vidék bágyasztó atmoszférájával szemben), a versengő szekértáborok íratlan szabályai, a köztörténelem hercehurcái övezik. A lokális irodalom művelői boldogabbak. Szerényebb tehetségüket a mellőzöttség néven nevezhető helyi tényezői mentegethetővé, szűkebb körük akolmelege pedig elviselhetővé tették/teszik a számukra. Sorsuk kevésbé modellszerű, mint a kánon jeleseié. A szellemi termelés perifériáján, mondhatni láthatatlanul serénykednek, vitázva és/vagy szolgálatkészen együttműködve kisviláguk kulcsembereivel.

Vöröss István az amatőrök vonuló légiói és a Parnasszuson lecövekeltek közti képzetes határsávban alkotott. Műve utóbb elkeveredett (hatástörténetileg mindenképp) a névtelenek betűáradatában. Ez a köztes jelleg lírájának az irodalmi modern korszakfelosztását tekintve is érvényes. A '30-as években, a klasszikus modernség második hullámával indult, amelynek ihlető nyomai megjelentek a verseiben, mégis - a költői magatartás, szerepfelfogás tekintetében - a Nyugat első nemzedékéhez volt hű. Versei nem reflektáltak az avantgárd tapasztalatára sem, így a Szabó Lőrinc-, József Attila-, Radnóti-féle versbeszédet és létszemléletet csak ennek frissítő hatása nélkül imitálhatta. Vörössnek megvolt ugyan az esélye, hogy az ónyugatosokhoz való vonzódásából közvetlenül az utómodern (elsősorban Pilinszky képviselte) poétikájáig rukkoljon elő, de erre már nem maradt életideje. Határvonalon rekedtségének harmadik, a históriai időben megragadható sajátsága, hogy épp Magyarország szovjetizálásának hajnalán hunyt el, amikor még táplálhatott volna bizonyos illúziókat a koalíciós idők ígéreteit illetően; a kényszerintézkedéseket már nem kellett elszenvednie.

...

---