---

Tartalom

BEVEZETÉS
A FEHÉRJÉK JELENTŐSÉGE AZ ÁLLATI SZERVEZETRE
A FEHÉRJÉKRŐL ÁLTALÁBAN
A FEHÉRJEEMÉSZTÉS ÉS ÁTHASONITÁS FOLYAMATA
A FEHÉRJÉK BIOLÓGIAI ÉRTÉKE
MANGALICAMALACOKON VÉGZETT SAJÁT KÍSÉRLETEIM
A KÍSÉRLETI ANYAG ISMERTETÉSE
A MALACOK ETETÉSE VÁLASZTÁSIG ÉS SÚLYUK VÁLASZTÁSKOR
IRODALOM

---

Bevezetés

A mezőgazdasági üzemtan azt tanítja, hogy a mezőgazdaság szerves egész, melyben az egyes üzemágak szorosan egymásba fonódnak. Ezért nem lehet az egyes üzemágakra vonatkozólag kiszakított számadásokat végezni. Gyakran kényszerülünk közvetlen hasznot nem hajtó ágat is fenntartani - az összes eredmény érdekében. A mezőgazdaság e szerves egészében tehát a számadások viszonylagos értékűek. Csak az azonos célt szolgáló üzemágak között döntő érvényűek. Minden változtatás a gazdaság egész szervezetében érezteti hatását.

Ennek kapcsán azonban megállapíthatjuk, hogy a sertés az ipari termékekhez hasonlítható. Nem tartozik annyira bele a mezőgazdaság szerves egészébe, mint más állattenyésztési ágazatok. Főtáplálékai inkább a koncentrált abrakfélék; nem fogyaszt pl. számottevő mennyiséget a talajjavító szálastakarmányokból, a pillangósokból. Teljesen eltartható legelőn és vásárolt takarmányokon. Négy-ötször kisebb befolyással van a trágyatermelésre, mint a darabonként egy számosállatnak tekinthető ló vagy szarvasmarha. Sem beszerzésük, sem felszámolásuk nincs különös befolyással a gazdaság szervezetére. Tartásukat határozottan a konjunktúra teszi megokolttá.

Viszont a szarvasmarha és a ló a gazdaság nélkülözhetetlen háziállatai. Ezek a legfőbb trágyatermelők és ezek szolgáltatják a gazdaságnak az igaerőt. Áruk nincsen kitéve akkora ingadozásnak és így nem adnak akkora teret a spekulációra, mint a sertés. Jobban igazodnak a mezőgazdaság természetéhez; hosszabb lejáratú befektetések; lassabban fejlődnek és évente csak egy ivadékot hoznak.

A sertéstartás előszámításainál nem keveredhetünk olyan bonyodalomba, mint például a szarvasmarhánál. Ha marhát nem tartok, hogyan értékesítsem a takarmányt? Ha nem vetek takarmányt, mit vetek helyette? Ha rossz az elővetemény, kevesebb a búzatermés, akkor azon is veszthetek annyit, mintha a marhát veszteséggel tartom, de legalább a gazdaság trágyaszükséglete biztosítva van.

A sertés tehát önálló üzemágat alkot. Nála nem beszélhetünk a közvetett haszonról. Mindössze azt kell megállapítanunk, hogy a felvett súly árában megtérül-e a feletetett takarmány ára és a tartási költségek összege. Természetesen a feltétlen sertéslegelő és sertésistálló léte is mérlegre teendő.

A tartás jellege, vagyis a tartandó fajta megválasztása, és hogy vásárolt vagy nevelt sertés tartása megokolt-e, az már a helyi viszonyoktól függ. A tenyészanyag megfelelő volta, illetve a sertéstartás célszerű iránya a jövedelmezőségre nagy befolyással van. Sokszor hallani, hogy nem jövedelmező a sertéstartás; legtöbben azonban nem a hízlalási anyagban és a hízlalási módban keresik a hibákat, hanem az árakban.

A nevelés és a hizlalás köréből igen sok apró kérdés kíván tanulmányozást, ami csak gyakorlati kísérletezés alapján oldható meg. Minden kísérleti eredmény több-kevesebb hibát rejthet magában, ezért minden téren számos megfigyelésre van szükség, és csak a kísérletek sokaságából vonható le megbízható következtetés.

Nemzetgazdaságilag is, de magángazdasági szempontból is fontos, hogy a fiatal állatok nagyobb fejlődési gyorsaságát kihasználjuk. Ne riasszon vissza bennünket az intenzív takarmányozástól a fehérjetakarmányok drágább volta. A fehérjeetetés átmenetileg járhat nagyobb takarmányozási költséggel, de általa tenyészállataink korábban lesznek tenyészérettek, előbb várhatunk tőlük ivadékot. Ha az első két tenyészévben a jobban etetett állatokat négyszer, a rosszabban etetetteket pedig háromszor malacoztatjuk, már kifizetődik a felnevelésnél mutatkozó nagyobb takarmányozási költség. A gyorsabban fejlődő állatot előbb vihetjük vágóhídra, ezáltal csökken az általános tartási költség is; végeredményben pedig gyorsabban forog a tőkénk.

Az utóbbi évtizedekben az állattenyésztők már számotvetnek azzal, hogy nem az az olcsóbb takarmány, amelynek q-kénti ára kisebb, hanem a takarmány értékét keményítőértéke és a benne lévő fehérje mennyisége szabja meg.

---