---

Tartalom

Bevezetés
Gyermekkor
1920-as évek
1930-as évek
1940-es évek
1945 után
1950-es évek
1956-os forradalom
1956 után
1960-as évek
1970-es, 1980-as évek
Méltatás
Emlékállítás
Egy méltó barátság emlékére
Utószó
Képek
Források és irodalom

---

Fülszöveg

Lévén jómagam is egykori tanítvány, különös késztetést éreztem ennek az életrajzírásnak a megalkotására. A Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem 1961-ben, ugyanakkor a válogatott tornászcsapatnak is a tagja voltam. Esetemben ez kizárólag annak volt köszönhető, hogy Kaposi Gyula tanár úr kiszemelt magának személyemben egy csenevész gyereket, akit szakmai kihívásként fel kívánt hozni versenyzői szintre, akár példaként is felmutatva, lám, kiből mit lehet kihozni, ha arra mindkét fél készen áll. Egy tintásujj alkattal induló ifjú nemcsak hogy sportemberré, hanem egy harcos, lelkileg erős, a megpróbáltatásokban is helytállni képes emberré vált egy életre szólóan. Jelen emlékirat a magam részéről a szívből jövő köszönet és az örök hála pecsétje.

E visszaemlékezés a családi hagyatékból, megörökített emlékezésekből, egyéb archív és irodalmi forrásokból állt össze. Az elmondott és leírt, rendkívül szerteágazó közléseket az adatokkal összevetve és elemezve, eltérések mutatkoztak, ezeket helyesbíteni volt kívánatos. Ennél fogva néhány helyen az egyes forrásoktól eltérő, de a helyes megállapításokat adom közre. Amúgy szinte egészében a forrásokat idézem, hiszen azok a tárgyszerű közlés mellett, lelkiséget, személyes beleélést is közvetítenek, rokonszenvet keltenek, s mindezt csak a közlések eredeti formájával lehet érzékletesen visszaadni ahhoz, hogy Gyula bácsi rendkívül gazdag, színes egyénisége és élete szinte élő elevenségében megjelenhessen a szemünk előtt.

Emeljük be mindjárt Mikolcsó László, sírig kitartó barátjának összefoglaló méltatását. "Miután Gyula hihetetlen sokféle sporttal foglalkozott és nem is akármilyen szinten, most felsorolom, hogy tulajdonképpen miket sportolt, de eredményesen. A téli sportok közül, korcsolya, síelés, nyári időben birkózás és torna, atlétikán belül rúdugrás, futás, az öttusában céllövés, vívás, lovaglás. Motorversenyzésből autó- és motorvezetés, országos motorbajnokságot nyert, megtanult motoros repülőgépet vezetni, ejtőernyőugró lett, és a negyvenes években vitorlázórepülő. Saját bevallása szerint - mint mondta - a lovaspólón kívül minden sporttal megpróbálkozott, és ez tényleg így volt.

Ha a sportpályafutásával őt a magyar sporttörténelemben el akarnám helyezni, akkor talán úgy fogalmazhatnék, hogy voltak nála sokkal, de sokkal eredményesebb birkózók, sokkal, de sokkal eredményesebb tornászok, világbajnokok, olimpikonok. De, olyan hihetetlen sokoldalú sportoló, mint amilyen Gyula volt, és annyi sportágban eredményt elérni, amit ő elért, olyan nem volt. Merem állítani, hogy ebben ő az első a magyar sporttörténelemben."

dr. Miklauzič István

---