---

Tartalom

Előszó
Bevezetés
Ég és föld elmúlik
Lenni vagy nem lenni
Szellemben és igazságban
Mi a teendő?
Időszámításunk kezdete
"Akkor" és "ha"
Homousion vagy homoiusion
Ha közös a nevező
Bűn az élet
A tisztító tűz
És hol marad a Gondviselés?
Szabadulni és szabadítani
A világ nem elég!
Életre-halálra
Ne álljatok ellen?
Küldetése volt
De újra eljő...
Amit nem az Atya ültetett...
...azt ki fogják tépni!
A rosszban vesztegelve

MELLÉKLETEK
Hitetlenek dicsérete
A kínos egyenlet
Néhány szög a koporsóba
Rövidítések és elérhetőségek

---

Bevezetés

A közvetlen istenkapcsolat megteremtése, itt a Földön, jelenleg csupán az ember viszonylatában realizálható. A homo sapiens észbeli képességei elérik az önrendelkezés szintjét, ami nem tévesztendő össze a "szabad akarat" gyakorlásával. Utóbbiról ugyanis kizárólag akkor beszélhetünk, ha az korlátlan lehetőségek következmények nélküli kiaknázhatóságával jár együtt. E kor istene, az éter birodalmának fejedelme, azonban nagyon szűk mozgásteret biztosít nekünk, a saját jól felfogott érdekében. Ezt a keveset is csak azért adta, hogy ne az ember alatti világ "gépeihez" hasonlatosan vegetáljunk. Persze, így is kiszámíthatóak és befolyásolhatóak vagyunk, de a bábukkal való játszadozás azért nyújt egy kis izgalmat. Számára a dolog egyetlen rizikója az, hogy néhány öntudatra ébredő lélek életre nemzheti igazi énét, azaz megismerheti magát. A Pneumával kiegészült, s így tökéletessé vált (új) ember ráeszmélhet praeexistens létére, ettől kezdve pedig nem lehet levenni a sakktábláról. Aki istengyermekké avanzsál, azt a mennyei Atya is Fiává fogadja.

Az Univerzumot materializmus hatja át, mert a "megvakított" szellem - az anyag - csak magát látja. Nincsen olyan érzékszerve, amellyel megragadhatná a Valóságot. Ez a degradált szövet nem áll össze automatikusan értelmes lényekké, az ilyeneket, mint például az embert, a Másoló demiurgosz hozza létre. Kreálmányai azonban nem szuverén létezők, mert eszük is csak akkor van, ha használják... A hamis mammon tehát leginkább arra jó, hogy megszerezzük vele az igazit.

Mi sem természetesebb - s most a kaotikus Világegyetem természetére gondolok -, mint az, hogy a megvilágosodási folyamat elé akadályok gördülnek. Az ördögi Rendszer személytelen erői csendben teszik a dolgukat: a gépezet jól bevált mechanizmusokkal dolgozik. Kézi vezérlésre alig-alig van szükség, mert a tévhiteken alapuló ősképek, azaz a hagyományos felfogások, lelkületi gátakat képeznek.

Ezek közül a geocentrikus és emberközéppontú szemlélet a legfélrevezetőbb. Amíg valaki ebből az alapállásból indítja gondolati röptéit, addig üzembiztosan elkerüli a Célt. A Törvény - mely a kollektív istenkapcsolat záloga -, csak a világnézet megváltozásával számolódik fel, ezért aztán tényleg könnyebb más felismerésre térni, mint a régi elképzeléseket korrigálgatni.

A tudat alatt áhított közvetlen istenkapcsolat helyére a világ került. Teremtője ezzel a pótlékkal szúrja ki az ember lelki szemét. Ha ez az értő érzékszerv tiszta, keveretlen, azaz homogén, akkor tulajdonosa képes teljesen megvilágosodni. Ezért aztán az Ördög arra törekszik, hogy az egyén mindig megosztott lelkületű legyen. Amíg az Abszolútum mellett embertársait, az azok által létrehozott dolgokat és a természeti hátteret is isteníti, addig képtelen kitörni anyagba zuhantságából. E három összetevőre bontható világ ugyanis minden részletében nélkülözi a Pneumát. Jézus ez ellen a csak-test élettér ellen tett tanúságot, s nyilvános működésével le is bontotta a Sátán műveit.

Valójában ennél sokkal többet tett: a templommal együtt az egész Építményt lerombolta - persze a követői szemében. Az ég és föld ugyanis (a homo sapiens vallásos világképe) csak a Fiú-aspiránsok fejében göngyölődik fel, a csordaszellemű hívek holtig várhatják a kollektív módon soha be nem köszöntő világvégét... Az Emberfi akkor fog másodszor - harmadszor és sokadszor - eljönni, ha akadnak olyanok, akik helyet foglalhatnak azokon a bársonyszékeken, amiket az Atya már el is készített a királyi lakomához. Ehhez az asztaltársasághoz azonban kizárólag az újjászületésre képes kisded nyáj tagjai tartozhatnak.

A sátáni teremtés koronája - a férfi. Ez az Ádám nem képes halhatatlan utódokat nemzeni, hiszen Pneuma hiányában ő maga is megízleli a halált. Igazi férfinek a tökéletes ember bizonyul, mert örök életet tud nyújtani magához hasonló (kronológiai) utódainak. Elsőként az egykori názáreti építőmester gyújtott fényt a sötétségben. Fáklyáját úgy tudjuk stafétaként tovább vinni, ha megszerezzük a státusát.

Következetesen használt, maga-választotta neve egyértelműen istengyermeki hely- zetére utal. A rajta keresztül áradó dinamikus erőből tehát akkor részesülhetünk, ha olyanok leszünk, mint ő. Üldözni is azért fognak bennünket, mert ugyanazt a pozíciót töltjük be... Ekkor és ezért bármit kérhetünk és kaphatunk... Az oldáshoz és kötéshez szükséges felhatalmazást kizárólag a státusunk biztosíthatja... Közvetlen isten- kapcsolat hiányában viszont nem tehetünk semmit - mi magunk is megbénítva várjuk majd a halált.

Jézus a mester és tanítvány viszonylatában oktatott, tanuljunk hát tőle, az Írások sorai között olvasva!

---