Lengyeltóti János
Mozsgó múltjából
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Lengyeltóti Jánosról
Előszó
Mozsgó története
Mozsgó földrajzi leírása
Mozsgó az őskortól a rómaiak koráig
A honfoglalás kora
Középkori adatok
Tinódi Lantos Sebestyén mozsgói kapcsolatai
Mozsgó és a Török-család
A török megszállás évei
A település a XVIII. században
Mozsgó lakói a XVIII. században
Házépítés a XVIII. században
Határfelosztás és dűlők
Mozsgó és a Batthyány-család
Mozsgó és Batthyány Kázmér 1848-ban
A jobbágyság küzdelmei a somogy-baranyai Batthyány-birtokokon a XVIII. században
A Batthyány- és a Biedermann-család egykori mozsgói levéltárának ismertetése
Dél-Zselic mint országhatár 1918 őszén és 1919 tavaszán
Mozsgó dűlői és helyrajzi érdekességei
Adatok Mozsgó művelődésügyének fejlődéséhez
Adatok Mozsgó szociálpolitikai történetéhez
A mozsgói önkéntes tűzoltótestület nyolcvan éve
Régi mozsgói húsvétok
Mozsgói népi játékok
Tímár Irma: Emlékezés a mozsgói honismereti szakkörvezetőre
Bibliográfia
Függelék
Előszó
"Paraszt szülők fia vagyok. Fiatal tanító lévén nagy ambícióval vettem át Mozsgó kulturális életének irányítását.
Nyári szünetekben Vargha Károly barátommal és Ortutay Gyulával jártuk a falusi házakat, padlásokat. Kerestük, kutattuk a népi hagyományokat, az elsárgult iratokat. Bizony bemerészkedtünk a Biedermann-kastélyba is, hogy az ősi falu múltját minél tisztábban lássuk. Sok-sok kedves emléket őrzök, ezek adtak erőt fáradozásaimhoz.
Amikor a falut jártam, az öregek szívesen ültek le, hogy elbeszélgessenek velem a régi népszokásokról, a vasárnap délutáni játékokról. Sokszor küzdöttem könnyeimmel, amikor a jó öreg fáradt, erőtlen hangjukon mozsgói népdalokat énekeltek.
Kellemetlenebb emlékeim is vannak:1939-ben még Somogyhoz tartoztunk, már akkor is harcoltam azért, hogy a falu kultúrházat kapjon. Egy napon aztán bementem Kaposvárra az alispánhoz. Csak nehezen jutottam be hozzá. Hűvösen fogadott, le sem ültetett. Amikor elmondtam jövetelem célját, csak ennyit mondott: Sokkal fontosabb problémáink is vannak a mozsgói kultúrház ügyénél. Csalódottan távoztam. Azóta is sokat kilincseltem ebben az ügyben, sajnos mind a mai napig eredménytelenül. Megtorlásképpen többször is át akartak helyezni: ekkor mutatta meg a falu népe azt, mennyire együtt érez velem. Egy emberként álltak ki mellettem. Ennek a bátor fellépésének az eredménye az, hogy ma is itt tanítok.
A felszabadulás után is meg kellett vívnom a magam harcát a túlkapásokkal szemben, mégis tovább folytattam gyűjtő munkámat. 1948-ban a centenáriumi kiállításon és utána egész Somogy megyében megjelentem az általam gyűjtött népi értékekkel. Majd megbíztak a község történetének megírásával. Régi tervem volt már az, hogy megörökítsem Mozsgó múltját és jelenét. Úgy éreztem, ez kötelességem is.
Szerető aggódással bocsátom közre falunk történetét. Kis, eldugott faluról történelmet írni nagyon nehéz, hiszen a magyarság vészes századai után örülhetünk, ha a legkevesebb levéltári anyag is rendelkezésünkre állhat. De egyáltalában ki törődött a múltban - egypár kutatót kivéve - a szerényen meghúzódó falvak történetével?
Volt-e, lehet-e ezeknek egyáltalában történetük? A néphit szerint történetük csak a királyoknak, nagyuraknak van, a szegény ember születik, él, dolgozik és meghal, elsimul fölötte faluja földje, s ezzel elég. A falu életének a felkutatásában, feltárásában elsőrendű feladata volt a tanítóságnak, amelyik benne, vele él a faluval, s a tanítóságot nemcsak "megélhetési forrásnak" tekinti, hanem tele van a szeretetével. Ez előtt a tanító előtt feltárulnak a falusi házak rejtett szekrényei, ládái; megnyilatkoznak a szemérmes, hallgatag, öreg, darabosbeszédű paraszti ajkak, s mint ismeretlen "magyar mese- mondavilág" elevenednek elő a népi, paraszti élet színes-szőttes lélekvirágai. Így nyílottak fel előttem is Mozsgó öregjeinek színes elbeszélései, népszokásai, betyártörténetei, munkanehézségei: a falu teljes élete. Ehhez adtam hozzá a felkutatható levéltári és irodalmi anyagot, hogy a lehetőséghez képest teljes képet adhassak a falu életéről napjainkig".
Mozsgó, 1954. október 7.
Lengyeltóti János, Mozsgó 100 évvel ezelőtt született tanítója, népművelője, igazgatója, kántora és díszpolgára írta e szívhez szóló sorokat 1954-ben, akit ekkor már két évtizede foglalkoztatott választott falujának múltja és akkori jelene. Ez a csodálatos érdeklődés nem szűnt meg, s így több, mint fél évszázadon keresztül számos írásában foglalkozott a település történetével, hagyományaival, életével, szinte együtt lélegezve az ott élőkkel. Írásaiból sugárzik Mozsgó szeretete, az ott lakók tisztelete. Születésének századik évfordulója előtt tisztelegve állítottuk össze a már megjelent, valamint kéziratban lévő munkáiból e kötetet, mely hű képet ad a község krónikásának sokoldalú érdeklődéséről, fáradhatatlan szorgalmáról.
A "Mozsgó múltjából" címet azért választottuk, mert a szerző 1939-1940-ben a Szigetvári Hírlap hasábjain folytatásokban már megjelentetett a község történetével foglalkozó tanulmányt, amelynek ez volt a címe. Jelen kötet azonban ennél jóval bővebb, amint azt a Tisztelt Olvasó látni fogja.
A könyv tanulmányaiban szereplő adatok annak az időszaknak az állapotát tükrözik, amikor keletkeztek. A ma, jelenleg szavak itt ezekre az évekre vonatkoznak. Természetesen a községben fellelhető emlékek, adatok azóta változtak, változhattak. Az említett személyek elköltöztek, meghaltak, az épületeket lebontották, átépítettek vagy már gazdát cseréltek; ezeket már nem jeleztük. A kutatásokat Lengyeltóti János ezután is folytatta ebben a témában, az újabb kutatási eredményeket követte és vázlatokat készített. A könyv létrejöttekor ezeket a vázlatokat felhasználtuk. A fotók, ábrák a szerző fellelt hagyatékából és a kötet összeállítóinak a gyűjtéséből származnak.
Köszönet Lengyeltóti János örökösének, Stájer Gyuláné Lengyeltóti Magdolnának és férjének, hogy megőrizték a hagyatékot és lehetővé tették annak feldolgozását. Köszönet a falu lakosságának a könyv elkészüléséhez nyújtott támogatásáért, biztatásáért, segítségnyújtásáért.
Kívánjuk, hogy forgassa akkora érdeklődéssel és szeretettel írásainak lapjait, ahogy ő fordult Mozsgó múltja és a mozsgóiak életének megismerése felé, hogy teljesüljön kívánsága:
"Szeretnék emléket hagyni ennek a zselici töredékfalunak a múltjából, hogy legyen bizalma a magyar jövőhöz".
Puskásné Horváth Éva, Varga Zoltán