Utószó

A világ 25 milliós finnugor nyelveken beszélő nemzetiségei, népei napjainkban Szibériától, az Urálon túli területektől egészen Közép- és Észak-Európa határáig élnek. A tudomány és a történészek kutatásai alapján ők a mi nyelvrokonaink.

Közülük a hantik (osztjákok) és a manysik (vogulok) igen távol, mintegy 6000 km-re vannak tőlünk, mégis az ő nyelvük áll a legközelebb a miénkhez. A magyarok a Kárpát-medencében telepedtek le, és főként mezőgazdasággal foglalkoztak, egykori legkeletibb nyelvrokonaink, többnyire még ma is, nomád életmódot folytatnak: halászok, vadászok és rénszarvastenyésztők. Hagyományaikat, szokásaikat és ősi hitüket, a sámánizmust és a politeizmust (többistenhitet) megőrizve megtartották mind a mai napig. Mivel írásbeliségüket csak a XX. század elején nyerték el, korábbi történetüket és hagyományaikat csak a szájhagyományokból, a vallási hiedelmekből és ásatásokból lehet rekonstruálni.

Jeremej Ajpin (1948. június 27.) hanti író "Az első földet kerestükben" című regényében ezt az ősi világot mutatja be, amit az Olvasók összevethetnek a mai osztjákok életével, szokásaival. Megismerkedhetünk lakhelyeik természetével, a hantik hite szerinti háromosztatú világgal.

Megismerkedhetünk továbbá a szent helyeikkel, az Ég Atyával és fiaival, úgy ahogyan ez a mai őslakosok emlékeiben megőrződött. Matvejjel, a festővel és Janával, az isteni származású szerelmével, aki ugyan nem valós lény, de szerelembe esik a festővel, miközben a regény többi szereplői hús-vér emberek, akiket a szerző számos esemény során mutat be a különböző történelmi időkben - például a második világháborúban, az afgán háborúban - a Szovjetunió megalakulásától kezdődően egészen napjainkig.

Mindeközben gazdag hátteret kapunk a tajgai természetről és életről, emberi sorsokról, tragédiákról, az ottani istenek és a hanti emberek viszonyairól, kapcsolatairól. Ezekhez ad támpontot az Első Föld a Középső Világban - amit maga az író és hősei is keresnek egész életükben -, az Arany Cár Öreg vagy másik nevén Világügyelő Férfiú a Felső Világban - aki a Numi Torem isten fia, de rendszeresen lelátogat a hantikhoz - és Jana, a festőbe szerelmes szellemnő.

Az emberi tragédiák között szerepelnek azok az események, amelyeket a hantik a szovjet időkben voltak kénytelenek átélni, és amelyekről eddig nem illett, illetve tilos volt írni és beszélni.

A regény utolsó harmadában az író a Szovjetunióban létrejött rendszerváltást és annak következményeit írja le rendkívül plasztikusan és konkrét személyekhez kötődő történtekkel. Véleménye az eseményekről megegyezik a közvéleménnyel, az utca emberének értékelésével.

Jeremej Ajpin itt foglalja össze, hogy mit gondol az emberiségről, a társadalomról és arról a jövőről, ami remélhetőleg még nagyon soká fog megvalósulni.

Jeremej Ajpin[115] az az író, akinek nagyapja még sámán volt - azaz pap, orvos, tudós, varázsló - és nem utolsósorban kapcsolattartó Ég Atya és a saját népe között, így mind az istenek, mind a saját népe között "első kézből" szerezhette információit.

A szerzőnek ez a műve immáron az ötödik - "A hantik, avagy a Hajnalcsillag", "A hamvadó tűznél", a "Repülés a mélybe" és a "Szűzanya a véres havon[116]" után -, amelyik magyar nyelven is olvasható. Megjelenésének okát az adja, hogy idén szeptemberben Magyarországon lesz a finnugor írók kongresszusa, amin a szerző is részt vesz.

Végül szólni kell a Jeremej Ajpin-könyvek fordítójáról, Nagy Katalinról, aki fantasztikus munkát végzett. Nem volt könnyű dolga még akkor sem, ha kiváló finnugrista és műfordító, ugyanis a regény sokféle szövegtípusból építkezik, tele van régi és új harcászati szavakkal (nyilakkal teli puzdra, vállról indítható föld-levegő rakéta), szociolektusokkal (lepukkant proletárkerület, úszómedencés szauna), a politikai élet szavaival (a Szovjetunió széthullása, peresztrojka, alternatív választások), pénzügyi szakszavakkal (privatizációs utalvány, Gazprom-részvények, pénzügyi piramis), de felbukkannak benne táj- (malica, csum, csuval) és szlengszavak (Ruszalka - modern Mata Hari vagy luxusörömlány jelentésben, dumajancsi, ágyútöltelék, Bush-lábak, Kindermeglepetés) is. Szintén tisztelet illeti Somogyi László lektort, aki méltó támasza és segítője volt a fordítónak.

Ha a Kedves Olvasó szeretne megismerkedni egy tőlünk igen eltérő környezetben, de ma is élő rokon népünk kultúrájával, életével, örömeivel és bánataival, akkor jó szívvel ajánlom Jeremej Ajpin művét, ami mind stílusában, mind nyelvezetében eltér a megszokott európai irodalmi kánontól, ízléstől. Éppen ezért különös és izgalmas.

Dr. Nanovfszky György
Magyarország volt nagykövete több országban
a finnugor világkongresszusok egyik megalapítója
író, politológus, egyetemi tanár