A vén színész

Alkotások

 

Régen húsleves volt, ma már kocsonya,
talán megrágta az idő vasfoga.
Imái zord harangzúgásba bújtak.
Kéklő szemei fénytelenek, holtak.

 

Kívül sudár fa, és tartja a sminkje.
Színes ruháiban fel is léphetne.
Vastaps fogadná, akár fénykorában,
mégis magányt kíván, nincs a színházban.

 

Belül rágta szét a sok balga rendszer,
a másikat taposó magyar kényszer.
Ő csak játszott, de megpolitizálták.
A függöny legördült, némák a hárfák.