---

Tartalom/Contents

A KOZMOSZ MAGA AZ ÉTER
Előszó
Immanuel Kant
  Idézet A tiszta ész logikája című művéből
  A priori ok-okozat megértése
Az érzékek objektuma
A megértéséhez vezető út kezdete
  A kvantumelmélet Max Planck álma szerint
  Albert Einstein
  Isaac Newton
A lexikális "objektív" ismeretek fogságában
  Bevezető gondolatok
  Geoffrey Chew
A mindent összefűző kapocs
Gondolataim egy újságcikk kapcsán
  A tudatos véletlen
  "Szabad nagyot álmodni!"
  A "Forró nyomon az ősanyag nyomában" című újságcikk margójára
A gondolkodó ember örök problémája
  Hol a létezés határa? Mi van azon túl?
  A kritika alapja
  A logikus gondolkozás útján
  Mi lehet a jó megoldás?
  Az alap ok prioritása
  A türelmetlen opponens
  Mi mennyi és miért annyi?
  A következtetések kiteljesedése
  A diffrakció jelensége, mint bizonyíték
  Kutatókhoz írt leveleimből
  A természet dolgai értése
Az élet jelenségről
Bevezető gondolatok a biofizika prior alapja megértéséhez
  Az idegsejtek és az emlékezés
Geofizika
Epilógus
Gondolatok, amelyek igazolták megértés törekvésem helyes irányát
Az alapszintű oktatásról

THE COSMOS ITSELF THE AETHER
Total quantum cosmology by the existing aether
Preface
Criticism to theory of the primeval explosion. The Cosmos itself the Aether
Base for me
  Max Planck
  Immanuel Kant
  Understanding to the prior cause and effect
  Albert Einstein
  Isaac Newton
  Geoffrey Chew
The link connecting everything
Eternal problem of the thinking man
On way of mine research
  What is the real Planck quantum? (recommendation to the memory of Max Planck)
  Base of the critique
  Where can we find it?
  Further conclusions
  Proofs
  The diffraction as a proof
  When helped the luck
Attached e-mails for researchers (in close contact with the theory)
A true paradox
Geophysics
Epilog
Fritjof Capra's thougts from his book The Tao Of Physics. Which pointed to me that I do on a good way going. Thanks for it
Summary by me

---

Előszó

Az ember kezdetben azt gondolta, hogy Isten teremtette a Földet és az eget. Klaudiosz Ptolemaiosz kevéssel időszámításunk kezdete után az Almageszt című művében foglalta össze az akkor elterjedt uralkodó világnézetet a geocentrikus, a Földközpontú világról. Ez az elképzelés még további közel ezerötszáz évig uralta a gondolkozást. Akkor, ezerötszáz körül Nikolausz Kopernikusz felújította és megalapozta a heliocentrikus, Napközpontú világképet, amelyben elveszett a Föld központi szerepe. A távcső feltalálásával kitágult látóterünk. Felismertük a Napunkhoz hasonló távoli csillagokat.

A XX. Század új fordulatot hozott világszemléletünkben. A kezdetet nevezném egy új felvilágosodásnak, amikor Edwin Hubble 1924-ben bebizonyította a Tejútrendszerünkön kívüli galaxisok létezését. Ezen túlmenően 1929-ben felfedezte a távoli galaxisok színképe távolságukkal arányos vöröseltolódását. Felismerte a Kozmosz táguló folyamatát. Nyolcvan évnek kellett eltelnie napjainkig annak igazolására, hogy a Kozmosz lineárisan gyorsuló sebességgel ma is tágul.

Nyolcvan évvel ezelőtt a tudósok arra a kézenfekvő következtetésre jutottak, hogy a galaxisok anyaga valaha egy központi objektumban tömörülhetett a végtelen nagy gravitáció hatására. És ez a központi objektum aztán valami okból felrobbant, anyaga térben ma is érzékelhetően kiterjeszkedik. Ez az ősrobbanás elmélet és a szétterjedő anyag közötti kölcsönható változások felderítése uralja ma az Elméleti Fizika tudományágat. Sok tudós kapott Nobel-díjat egy-egy részlet magyarázatáért. Ám a részletek nem vittek közelebb minket az alapkérdések megértéséhez, megoldásához. Ellenkezően. Korunk tudósai számára éppúgy nincs válasz a létezés egyetlen fontos kérdésére sem, mint volt száz évvel ezelőtt.

Miért van ez így?

Mert a tudósok közössége makacs módon ragaszkodik az elvhez, hogy semmiből nem lesz anyag. Más híján marad az isteni teremtés elmélet. Illetve a bolyongás az ősrobbanás elmélet kiúttalan rengetegében. Munkám során jutottam arra az alternatív megoldásra, amely szerint van mód és lehetőség újragondolni a tudatunk alkotta világképet egy új alapelv bevezetésével. Aminek a lényege, hogy a Kozmosz, létezésünk halmaza minden egyes pillanatban a keletkezés kezdet- és határállapotában van a kiterjeszkedés szükségszerű okozatával. Éppen azért tapasztaljuk a változás folyamatot, mert abban bizonyos alapvető okokból nem alakulhat ki szuperszimmetria állapot.

Elemző vizsgálatom során kerestem és meg is találtam azokat az alapvető okokat, amelyek miatt ez így történik. Tudósaink számára képtelenségnek tűnik ez a speciális, tudatunkkal érzékelt létezés állapot.

...

---