Sodró hétköznapok tajtékos tengerén kicsiny csónak,
Nagy erőfeszítések árán halad csak előre,
De hát mi haszna lenne bármely szónak,
Ha nem születnének cselekvő tettek is belőle?

 

Nap nap után lendül a szorgos lapát,
Már mégsem állhat meg ilyen hamar, az útja elején,
Csak azért sem hagyja magát,
Egyszer majd ő is ott akar sütkérezni a világ tetején!

 

De addig még hosszú, nagyon hosszú utazás vár rá,
Barátságtalan vizek, örvények, sziklák, kövek útvesztőjében,
Ha a tempót csak egy kicsit is lejjebb adná,
Azon nyomban el is veszne a nyomasztó kétségek sűrűjében.

 

Szemernyit sem lassít, csak megy előre rendületlenül,
Különös gonddal kormányoz a járható ösvényen,
Vannak, akik csak sodródnak, lendülettelenül,
Ők azok, akik tétlenül várják, hogy valami történjen.

 

De ő nem, ő nem, ő tudja merre tart,
Mind maga mögött hagyja a gyáva, tétova bandát,
Túl messze van még a túlsó part,
Hogy csak erőtlenül vívja mindennapos harcát.

 

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, csak így tovább,
Táplálkozz bőséggel fantasztikus álmaidból,
A sikereket sosem megmunkált ezüsttálcán hozzák,
Csalogasd elő őket kényelmes kis házaikból!

 

Szombathely, 2014. augusztus 9.