XVII. Vanesszonett

 

Szíved szigorú szabályok szerint zakatol,
Ereidben egyfolytában lüktető fények,
Minden körben újabb csodálatot adagol,
Kiváló helyre került ez a tartós bérlet.

 

Szíved egy kacskaringós ösvényen csatangol,
Útján kísérik vigyázó szemű tündérek,
Kiveszi részét az Élet nevű kalandból,
Hisz belőle táplálkozik egy érző lélek.

 

Szíved sosem hagyna cserben, társad a pályán,
Ha fogytán az erő, akkor sem dönt le járvány,
A rejtett tartalékokból lendül a csákány.

 

Szíved a vágy, az energia, a küzdelem,
Eleven motorként hajt előre szüntelen,
Ahová csak lépsz, varázst fakasztó fű terem!

 

Szombathely, 2014. április 11-12.

XVIII. Vanesszonett

 

Bőröd eleven, életet lélegző bársony,
Verőfény tüzes csókjával táplált takaró,
A létező legfinomabb szövésű vászon,
Ilyen estélyi sehol máshol sem kapható.

 

Bőröd azt kínálja télen, mint a Nap nyáron,
Ölelő melegséget árasztó kandalló,
Féltőn őrködik a bent kipattant szikrákon,
Lehelete zengő csodálatot fakasztó.

 

Bőröd szelíd simogatás bimbózó vágya,
Vándorló kalandozások kedvelt iránya,
Mámorban úszó álmok kiterjesztett szárnya.

 

Bőröd fest meg mohó szemnek kedves alakban,
Nőiességedet hirdető édes dallam,
Fortuna megérintett, mikor rád akadtam!

 

Szombathely, 2014. április 15-16.

XIX. Vanesszonett

 

Meccs előtt teljes gőzzel a nagy készülődés,
Fáradhatatlan lobog a güri fáklyája,
A malomban szüntelenül folyik az őrlés,
Nem lankadhat a tenni akarás hős lángja.

 

Meccs előtt gyűlik össze a szükséges töltés,
Olyankor épül fel a kitartás máglyája,
Néha keményebb, mint dúlva pusztító dögvész,
De csak az győzhet, ki az utat végigjárja.

 

Meccs előtt nincs helye bágyadt semmittevésnek,
Nincs helye kifogást kereső kertelésnek,
Nem megengedettek féktelen agymenések.

 

Meccs előtt koncentrálódik az energia,
Ostrom alatt áll minden elkövetett hiba,
A hercegnő is csinálja, ahogy csak bírja!

 

Szombathely, 2014. április 21-22.

XX. Vanesszonett

 

A felkelő Nap búcsút int a sötétségnek,
Első sugarai kibújnak az árnyékból,
Újra kigyúlnak a vakító égi fények,
Színes forgatag lesz a szendergő tájékból.

 

A redőny rései közt gond nélkül beférnek,
Nem tesznek le a felvillanyozó szándékról,
Az oszló homályból táplálkozva megélnek,
Mind kiveszik részük a reggeli játékból.

 

Vígan táncolnak, úgy integetnek az éjnek,
Körös-körül nesztelen cikázva zenélnek,
Derültségükben a bőrükbe alig férnek.

 

Édes álom fátyolt csókolt bájos arcára,
De reccsen a hercegnő pihe-puha ágya,
Szempillája rezdül, ébredezik a drága!

 

Szombathely, 2014. április 23-24.

XXI. Vanesszonett

 

Hihetetlenül édes mosolya elbűvölt,
Annyira energikus, tele van élettel,
Játékáról a bimbózó tehetség üvölt,
Tetterős lány, magasan szárnyaló lélekkel.

 

Angyali arcán a vidámság tábort ütött,
Igazán szívderítő hangja dalt érdemel,
Vérében a versengés szélsebesen süvölt,
Akaraterejével az égig érhet el.

 

Nőies vonalait kemény edzés gyúrja,
Eleven lényétől pendül a vágyak húrja,
Szelíd szenvedéllyel telve választott útja.

 

Szikrázó varázslat, mi belőle sugárzik,
Zengő szimfónia, mikor a pályán játszik,
A Kézilabdás Hercegnő Múzsának látszik!

 

Szombathely, 2014. április 27.

XXII. Vanesszonett

 

Gólok lebegnek mosolygós szemei előtt,
Világosan körülhatárolt célterület,
Az évek, melyeket izzasztó rendben töltött,
Elkezdik csillogtatni fénylő értelmüket.

 

Gólok, melyeket ügyes kacsójával belőtt,
Legyőzik messzeségbe szálló kényszerüket,
Az álmok pilléreire emelnek tetőt,
És porrá zúzzák minden gyötrő félelmüket.

 

Gólok robognak sorban, szárnyukat kitárva,
Az útját mindegyik egészen végigjárja,
Már nem maradhat több kétség a folytatásra.

 

Gólok, gólok, lövéseiben nő az erő,
Mind fényesebben ragyogó, édes gólszerző,
Egyre fejlődik a Kézilabdás Hercegnő!

 

Szombathely, 2014. április 29-30.

XXIII. Vanesszonett

 

Lábujjak szoros, rendezett sorban pihennek,
Felettébb kényelmes nyoszolyában nyugszanak,
Kényeztetően jó dolga van a tízeknek,
De körüljárja őket suttogó fuvallat.

 

Lábujjak burokban, sehová sem sietnek,
De ágyikójukból lassacskán kicsusszannak,
Vékony szövet mögé bújva némán figyelnek,
Mikor a talajon óvatosan huppannak.

 

Lábujjak fölül a lágy takarót libbentik,
Simogató fényben sütkérezik mindegyik,
A szabadság szárnyait csókjukkal illetik.

 

Lábujjak viháncolva izegnek-mozognak,
Rájuk felülről langyos cseppecskék potyognak,
A felfrissülésben immár ők is osztoznak!

 

Szombathely, 2014. május 2.

XXIV. Vanesszonett

 

Izzasztó mozgások nap mint nap, szakadatlan,
Minden mozdulat megtervezett útját járja,
Nem maradhat túl sokáig tapasztalatlan,
Aki a tetteket keményen megtalálja.

 

Izzasztó percek, órák sora, lankadatlan,
Gyorsvonat a tétovázókat meg nem várja,
Nincs pardon, vannak, kik elszállnak a kanyarban,
De a robotnak nem marad el a hálája.

 

Izzasztó rohanások, tomboló küzdelem,
Sokszor kincset érhet a megfontolt türelem,
De nehéz lehet nem gólra törni szüntelen!

 

Izzasztó hőség, mikor hercegnő a pályán,
Csak úgy izzik a vaksz minden egyes labdáján,
Hát gyerünk, gyerünk, hajrá Te édes kézislány!

 

Szombathely, 2014. május 4.

XXV. Vanesszonett

 

Csuklód csillogó csontjaid csatlakozása,
Csecsemőkorodtól fogva pályára készült,
De amíg nem érkezett elhatározása,
Önfeledt játszadozás során, csendben épült.

 

Csuklód csintalan cselezésre, csavarásra,
Közben fénylő szálakat is csodásra fésült,
Nem váratott verítékes napok hatása,
Gömböt szóró röppálya napról napra szépült.

 

Csuklód csendesen csörgeti csengő csillagát,
Formába öntött mindent, amit csak kitalált,
Mind hangosabban, és hangosabban kiabált.

 

Csuklód csikorgó csatákon csüngő csemege,
Örökös tábort üthet neked a szélekre,
A bájos hercegnőt kézire teremtette!

Szombathely, 2014. május 5-6.

XXVI. Vanesszonett

 

Labda, gömbölyödő, sokszögtestű játékszer,
Rugalmas köpönyegbe bújtatott levegő,
Pályára hívogató szenvedélyes kényszer,
Magasan szárnyaló szelek hátán lebegő.

 

Labda, nem pattanhat az ég felé elégszer,
Mindenre felkészül a tudatos tervező,
A megfelelő kezekben ragyogó ékszer,
Vakítóan fénylő sugara lehengerlő.

 

Labda, megannyi parázs küzdelem tanúja,
A vágy, a hit, az akarat kicsiny batyuja,
Örömteli órák kitáruló kapuja.

 

Labda, ha ott csücsül a hercegnő kezében,
Kápráztató fény gyúl elbűvölő szemében,
Felszántja a pályát a lendület hevében!

 

Szombathely, 2014. május 7-8.

XXVII. Vanesszonett

 

Édes, mint hópelyhekként elhintett porcukor,
Amely zamatos fátyoltakaróba bujtat,
Mint gondosan elrejtett titkos mézes csupor,
Amit éhes medvebocs vágyakozva kutat.

 

Édes, mint érett gyümölcs, mit élénk héj burkol,
Lédús húsában leledzik az égő tudat,
Mint süti, ha ízek kavalkádjában hurkol,
Miközben az érzékek köré mázat futtat.

 

Édes álmok utánozhatatlan tündére,
Gyengédséget suttog imádója fülébe,
Szikrákat varázsol az akarat tükrébe.

 

Édes mosolya bájos arcának ékszere,
Mellette nem ficánkol a jövő félelme,
Hős teremtőerő nélküle nem létezne!

 

Szombathely, 2014. június 17-19.

XXVIII. Vanesszonett

 

Válogatott tehetség dús szárnyait tárja,
Lassan rügyet fakaszt a kitartó szorgalom,
Már rég a büszke siker rögös útját járja,
Pedig elég nagy a tülekedő forgalom.

 

Válogatott erőpróbák, nap mint nap vágta,
Új tettekre sarkalló szigorú szóhalom,
Gyakorta üresen kong csak az ezüsttálca,
Az olcsó többnyire ismeretlen fogalom.

 

Válogatott csillagok pislognak szerényen,
Verítékes áldozatuk igen tevékeny,
Hátukon fényes holnapot visznek serényen.

 

Válogatott mosolya zengő dalra fakad,
Úgy kíséri a felröppenő madarakat,
Dicsfényben úszó álma árván nem maradhat!

 

Szombathely, 2014. június 29-30.

XXIX. Vanesszonett

 

A pálya vég nélkül, kitárt karokkal várja,
Nem számít az idő, vagy a mohó alkalom,
Benne mindig virágos jókedvét találja,
Akár forró délután, akár hűs hajnalon.

 

A pálya fényes útját epedezve járja,
Éhesen csüng a nyomokat hagyó talpakon,
Ostrom alatt a csodálatnak erős vára,
Nem tartóztathatja semmiféle hatalom.

 

A pálya ünneplőbe öltözik miatta,
A főhajtó üdvözlés újdonsült divatja,
Szívét-lelkét mézédes mannával itatja.

 

A pálya, mint lakályos, második otthona,
Szikrázva bontakozó kihívások sora,
Úgy köszönt be a sikerek ragyogó kora!

 

Szombathely, 2014. augusztus 5.

XXX. Vanesszonett

 

Ujjai közt büszke a gömbölyű játékszer,
Nap nap után újabb fergeteges bevetés,
Nem lehet útjára indítani elégszer,
Ezerszer keményebb, mint gondtalan kedvtelés.

 

Ujjai közt szorgos fejlődésben a kényszer,
Egyre hangosabban kiabál a tervezés,
Gyorsan csomagol az elkergetett középszer,
Kis porszemből sziklává duzzad a terhelés.

 

Ujjai közt lángra lobbannak dicső álmok,
Életre kelnek reményteli száraz számok,
Nem hat rá semmiféle visszatartó átok.

 

Ujjai közt eleven lélek a labdája,
Dús sikerhez a folyosót játszva találja,
Ő a csarnokok legédesebb Vanesszája!

 

Szombathely, 2014. augusztus 6.

XXXI. Vanesszonett

 

Ömlő veríték a hétköznapok tengere,
Benne lubickolva épülnek az alapok,
Vérmes remények mindent elsöprő ereje,
A törekvésben elenyésznek a panaszok.

 

Ömlő veríték a mindennapok kenyere,
Értelmet nyernek a szürke, ködös hajnalok,
Csak úgy emelhet magasra a sors tenyere,
Ha a hangod egyre hangosabban hallatod.

 

Ömlő veríték a reflektorok fényében,
Izzó akarat munkál törékeny lényében,
Tehetsége testet ölt a siker képében.

 

Ömlő veríték, eleven tettek varázsa,
Majd felfrissít az ölelő víz csobogása,
Sugárzik belőle az élet száz csodája!

 

Szombathely, 2014. augusztus 6-7.

XXXII. Vanesszonett

 

Varázslat pattan, óh, mily váratlan kegyelem,
Mindent elsodor az éledező szélvihar,
Hiába is tiltakozna zordon fegyelem,
Az újdonság önmagának terepet csikar.

 

Varázslat lobban, átsöpör büszke hegyeken,
Nem teremthet ily lehengerlőt hadiipar,
Megállíthatatlan lép túl bágyadt terveken,
Véres ostrom nélkül bevéve két szívpitvar.

 

Varázslat mássza meg a védtelen falakat,
Magasra szökell a tenni vágyó akarat,
Kő kövön nem marad száguldó talpa alatt.

 

Varázslat az, mi megragad, s magához ölel,
Oly távoli a fény, mégis annyira közel,
Vanessza, veled csodás álmok kora jött el!

 

Szombathely, 2014. augusztus 8.