---

Tartalom

Prológus

01 Születés és vallás
02 Világlátás, "belső mérce"
03 Az ősök
04 A szülőkről
05 Gyermekkor, lakáshelyzet
06 A háború előzményei
07 Gyermeki emlékek
08 Az iskolák kezdete
09 Háborús veszteségeink
10 Az első rendszerváltás
11 Iskolai közügyek
12 A szakmatanulás időszaka
13 Az inaséveket követően
14 A szakképzés kiemelt szerepe
15 Továbbtanulás ismerkedés a régióval
16 Az első munkasikerek
17 Katonaság 1956
18 Leszerelés után újrakezdés
19 Párválasztás
20 Család, gyermekek
21 A sebesvízi pihenő
22 Hasonlóságok és különbségek
23 Az első jelentős megbízatás
24 Ismerkedés a Vasgyárral
25 A gyár alkalmazottai példája
26 Valkó Márton, a tanítómester
27 A gyár termékei és annak piaca
28 Új korszakos változások az acéliparban
29 Hengerművek vezetőjeként
30 A korszerűsítés kezdete
31 Az emberi, munkatársi kapcsolatok
32 Gondoskodás a dolgozókról
33 Reformgondolatok helyi születése
34 Reform a várospolitikában
35 Miskolc sajátosságai, lehetőségei
36 Az első tapasztalatok a városvezetőkről
37 Az új várospolitika kezdése, eredménye
38 A gazdasági szerkezet hatékonysága
39 Az ágazati struktúra egyensúlyba hozatala
40 A városépítés újabb gondjai, feladatai
41 Kultúrtörténeti értékeink továbbfejlesztése
42 Miskolc lakossága identitásáról
43 A tömeges lakásépítés időszaka
44 Az építés gyönyörűsége és kínjai
45 A lakásépítéshez kapcsolódó beruházások
46 A tervek központi korlátozása
47 A népgazdaság működésének zavaró jelei
48 Gazdaságpolitikai helyzet a 70-es években
49 Társadalompolitikai helyzetkép
50 Beilleszkedés a politikai környezetbe
51 A VI. ötéves terv kezdete
52 Az LKM vezérigazgatójának tragédiája
53 Miskolc nemzetközi kapcsolatai
54 A miskolci párttitkárság tapasztalatai
55 Mi van ma Miskolc várossal?
56 Visszatérés a szakmába, az iparba
57 Racionalizálás a vállalat gazdálkodásban
58 Összhang hiány a gazdaságpolitikában
59 A Gyár esélyének felismerése
60 Az első paradigmaváltás előkészülete
61 Vállalati vezetés-szervezés korszerűsítése
62 Az emberi tényezők kiemelése
63 Vezérigazgatói közéleti megbízatások
64 A Vasgyár nemzetközi kapcsolatai
65 Lenni, vagy nem lenni, ez volt a kérdés
66 Társadalomi viszonyok a 80-as évek végén
67 Második paradigmaváltás
68 A Borsodi Vaskohászati Tröszt létrehozása
69 Búcsú a Vasgyár vezetésétől
70 A közvagyon eltékozlása, privatizáció
71 A gyárrombolás "állatorvosi lova" az LKM
72 A termelő munka és művelői elértéktelenedése
73 Az újraiparosítás kockázatai
74 Újraszülethet-e a diósgyőri vaskohászat?
75 A megváltozott élethelyzet
76 Az ipari örökség védelmének kezdete
77 Jelentősebb akciók az ipari örökségért
78 Kulturális értékeink védelmének tapasztalatai
79 Újabb javaslat a kormányzatnak
80 Hová születtünk és hová jutottunk 80 év alatt?
81 Gondolatok az életstratégiáról

Epilógus
Névmutató
Mellékletek
  I. Életrajz
  II. Munkásság
  III. Idézetek

---

Előszó

Egy-egy írásműben a "Prológus" feladata és célja az, hogy bemutassa mindazt, amit a Tisztelt Olvasó az elkövetkezendőkben részletesebben látni fog, amiben ismereteit, tájékozottságát bővíti, amiért érdemes elolvasni mindazt, amit kezébe vett. Most van igazán csak bajban a "Beszélgetőtárs"! Ennek oka egyszerűen az, hogy a "Drótos László" név sokkal, de sokkal ismerősebbnek hangzik egy generációnak, mint a "Tóth László", akár regionálisan, akár pedig országos kitekintésben! Hogy miért is sodorta e két nevet egymás mellé, egy könyv első lapjára a sors, és miért, kiről is született e könyv? Ezt össze lehet foglalni röviden, és ezt a történetet, valamint ezáltal egy életet bemutatni, talán lehet a Prológus témája.

Kezdjük az elején! Mindig és minden emberi kapcsolatban vannak vonzások és taszítások. Ez így természetes, ez így van rendjén. A "taszítások" alapvetően a felszínes ismeretségek következményei ugyanúgy, mint a "Fradi" és az "Újpest" szurkolóké, amely "ab-start" létezik, működik, megnyilvánul abból eredendően, hogy ki melyik csoporttal, csapattal szimpatizál. Ha nagyon szögletesen kell fogalmaznom, akkor azt kell mondanom, hogy az előbb kiemelt két név nem az azonos "szurkoló táborba" tartozott, következésképpen megvolt egymás mellett és mindkettő tette a magáét a legjobb belátása szerint. Abban az esetben viszont, ha a két tábor, csapat egy-egy tagja jobban megismerheti, megismeri egymás emberi értékeit, a "taszítás"-ból vonzás is kialakulhat közöttük. Jómagam a hetedik X-hez közeledvén számos ilyen példát hozhatnék fel, akár közvetlen környezetemből is. Igaz, ennyi tapasztalat megerősítheti azt is, hogy véglegesen a "barikád két oldalán állunk", azaz a "taszítás érzése" megalapozott, mert időközben nyivánvalóvá vált a másikban feltételezett "karrierizmus" diktálta "köpönyegforgatás" a maradandó, a felvállalható emberi értékek helyett.

Nos, visszatérvén Drótos Lászlóra, akivel mintegy tíz éves kapcsolat - és joggal mondhatóan - barátság köt össze az eredendően "taszítás" érzése "vonzás"-sá alakult megismerkedésünket követően. Az akkori Bay Zoltán Logisztikai és Gyártástechnikai Intézetet (BAY-LOGI) vezetvén, a Terplán Zénó akadémikus által rám ruházott és egyben megfertőzött "technikatörténet" szeretetével vezérelve találkoztam először személyesen Drótos Lászlóval. Természetesen nevét ismertem mind a Lenin Kohászati Művek (LKM) vezérigazgatójaként, mind a Miskolc város életét alapvetően formáló MSZMP városi titkáraként. Az első találkozáskor - a BAY-LOGI-ban tartott rendezvényen - egy ragyogóan felkészült, rendkívül értelmes, konstruktív - és sorolhatnám még a dicsérőjelzőket - ember benyomását keltette bennem, aki tiszta szívből aggódik szeretett városa, Miskolc jövője iránt és ezer szállal küzd a múlt technikai örökségének megőrzésért. Jómagam Debrecenben születvén, de életemet 18 éves korom óta Miskolcon töltvén, meglepett az a ragaszkodás és féltés, ahogyan Drótos László a város jelenéhez viszonyul, a múlt értékeinek megérzésétől vezéreltetve aggódik a jövőjéért. Az akkori véletlen találkozás, az első benyomások, a Miskolc városért érzett közös aggodalom, a tenni akarás, a jobbító szándék, mind-mind olyan tényező volt, amely egyre közelebb hozta a "különböző csapattagokat" és az eredendő "taszítást" "vonzássá" alakította át. Ennek a kapcsolatnak számos kézzelfogható eredménye is született. Ilyen lehet például a "Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület" megszervezése, működtetése, amelynek Drótos László az általános alelnöke, a Miskolci Akadémiai Bizottság keretein belül a Tudomány és Technikatörténeti Bizottság létrehozása, a "Miskolc Város Breviáriuma" kiadvány szerkesztésének megindítása, és a város történetéhez kötődő adatok gyűjtése, rendszerezése. A lokálpatriotizmus tudatosítását, erősítését igen eredményesen szolgáló kiadvány megjelenése a városvezetés ígért támogatásának elmaradása miatt sajnos nem történt meg napjainkig. Mindenesetre a szerkesztők bíznak abban, hogy eddig befektetett munkájuk nem lesz hiábavaló. Sorolhatnám tovább közös tevékenységeinket, amelyek közelebb és közelebb hoztak egymáshoz bennünket. A együtt-gondolkozás milyenségét, mélységét talán úgy lehetne legjobban jellemezni, ha a gépkocsiban eltöltött közös utak (pl. a Vaskultúra Útja Egyesület, vagy a már említett Közép-Európai Ipari Örökség Útja Egyesület rendezvényeire utaztunk itthon vagy külföldön) tapasztalatait idézem. Egy-egy újabb ötletet felvázoló elgondolás mondatát, mondatait egyikőnk elindította, a másikunk pedig befejezte. Mindkettőnk elfoglaltsága nagyobb volt annál, hogy máskor beszélgetésekre, kvaterkázásokra üljünk össze.

Ily módon Drótos László életébe egyre több oldalon belelátván, kértem és ösztökéltem életének, történéseinek összefoglalására. Tettem ezt nem csupán azért, mert minden emberi életben vannak megszívlelendő tapasztalatok, átöröklésre és megőrzésre méltó értékek, hanem azért is, mert egy "hatalomban" levő emberen keresztül érzékletesen lehet bemutatni a "hatalom természetét" is. A "hatalom" megszerzésében, működtetésében és bukásában pedig sok-sok olyan közös vonás van, amely szinte független attól, hogy milyen "izmus" érdekében hozták létre és milyen színű, milyen nevű pártot, csoportot, érdekviszonyt szolgál ki. Rendkívüli módon örülök annak, hogy Drótos László vállalkozott e feladatra és sok szempontból egyben történelmi értékű munkáját elkészítette.

Én - mint "Beszélgetőtárs" - nem mondhatok mást, mint köszönetet a sorsnak, hogy Terplán Zénó (2001), Pungor Ernő (2003), Gyulai József (2012) akadémikusok, Becker István (2005 és 2010), Kispéter József (2014) professzor, egy-egy szakma hazai megteremtői után Drótos Lászlót, az LKM állami nagyvállalat utolsó vezérigazgatóját sodorta olyan kapcsolatba velem, amelynek eredménye mindaz, amit Ön, Tisztelt Olvasó most a kezébe vehet.

Miskolc, 2014 nyara
Tóth László

---