---

Tartalom

Előszó

Versek (1924-1934)
  Első versei folyóiratokban
  Kötetbe nem rendezett zsengék (1924-1926)
  Reményik, Ady, Áprily nyomdokain: Virágtemetés (1927)
  Ady szimbolizmusának jegyében: Fenyő a hegytetőn (1928)
  A temető megindul. Kórusjáték (1933)

Elbeszélései (1924-1944)
  Irodalmi hatások (Lagerlöf, Hamsun, Turgenyev, Reményik, Áprily)
  Lapokban, folyóiratokban
  Német rövidprózák a Pester Lloydban
  Tanulmányok, szakcikkek, közéleti írások
  Antológiákban
    A két világháború között (1931-1940)
    A háború idején (1940-1944)
  Elbeszéléseinek tematikája, motívumrendszere
  A titokzatos őzbak (1941)
  Tavak könyve (1943)

Regények és színművek (1934-1943)
  Az erdélyi arisztokrácia múltja, jelene
    Farkasverem (1934)
    Mire a fák megnőnek (1940)
    A kastély árnyékában (1943)
    Tavaszi szél. Színmű (1943) és egyéb dramatikus kísérletek
  Romantikus múltidézés
    Csaba (1940)
    Vérben és viharban (1943)
  A jelenkori történelem forgatagában
    Jönnek! (1940)
  Erdélyi Simplicissimus
    Egyedül a világ ellen (1943)

Utószó
Felhasznált irodalom
A szerzőnek az értekezés tárgyából megjelent publikációi

Névmutató
Rezumat
Abstract
Abstrakt

---

Előszó

Irodalom iránt fogékony diákként, majd bölcsészhallgatóként, gyakoroló magyartanárként Wass Albert író ismeretlen volt számomra. 1989-ben bemondta halálhírét a Magyar Rádió, közöltem tehát én is az osztályommal magyarórán. Nemcsak az ország figyelmét irányította rá a halálhír, hanem családom tagjai is emlékezni kezdtek rá. Apám, Balázs András (1909-2000), akitől az író vagy a "gróf" nevét gyerekkoromban többször is hallottam, a Wass család vasasszentgothárdi uradalmának gazdatisztje volt 1937-1938-ban. Gróf Wass Albertet képzett gazdászként, íróként és munkaadójaként tisztelte.

Később a családi kapcsolódás egy másfajta személyes kötődésre is ráirányította a figyelmem: gyerekkoromban több nyarat töltöttem apai nagyanyám, Balázs Rozália falujában a mezőségi rokonoknál, Nyíresen, Déstől nyolc kilométerre. Azonos földrajzi környezet, azonos kulturális, nyelvi és nemzetiségi közeg, mint Wass Albert szülőföldjén. Nyíres északi irányba mintegy húsz kilométer Vasasszentgothárdtól. Az ottani sós vizű, tarka kövecses patak, a szelíd lankák, kaszálók, nagy kiterjedésű, több száz éves erdők, bivalycsordák; romános akcentusú, elnyújtott beszédű, archaikus nyelvű magyarok beleépültek gyermekkorom vakációs világába. Ahogy feltámadt az író iránti országos és határokon túli érdeklődés, ugyanúgy kezdtem elmerülni nyelvi és szellemi világában - s a felismerés meglepetésével találtam meg sorai közt apám nyelvi fordulatait, szólásait, gondolkozásbeli hasonlóságokat.

Az ösztönzés viszont, hogy Wass Albert íróval foglalkozzam, műveit felkutassam, érmelléki apósomtól, Deák Andrástól (értarcsai lakos, szül. Piskolt, Románia, 1930) származott. Elhangzott a Magyar Rádióban az Üzenet haza című vers, s feladatul kaptam, hogy kiderítsem, ki a szerző, és szerezzem meg a verset. Írtam a rádiónak, elküldték a gépelt szöveget. Elmentem a sárospataki városi könyvtárba, és kivettem Wass Albert összes könyvét; nem volt sok. Utána kutatni kezdtem a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában, s elém helyeztek olyan kiadványokat, melyek csodálatot és borzongást váltottak ki belőlem: az Erdélyi Szépmíves Céh abaposztós kiadványai még hagyján. Hanem az ötvenes években, Amerikában megjelent Magukrahagyottak műbőrkötésben! Olyan kiadványok, melyekhez az Országos Széchényi Könyvtár raktári állományából z (zárolva) jelzettel, csak kutatói igazolványom ellenében juthattam hozzá.

Elhatároztam, hogy feldolgozom az életművét. Konzultáló tanáromtól, Márkus Bélától azt a tanácsot kaptam, hogy a Wass-könyvek megjelenési évében kutassam át az erdélyi irodalmi folyóiratokat, keressem meg a könyvekről szóló recenziókat, kritikákat, hogy legyen kiindulási alapom. Óriási anyag tárult fel. Csak a Csaba című regényről mintegy negyven ismertetés került elő. Összeállítottam saját kutatásom megkönnyítése végett egy bibliográfiát, mely könyv formában megjelent, s amelyet végig kézikönyvként használtam a disszertáció írása közben: a Wass Albert életmű-bibliográfia 1923-2003 című művet.

A kutatás során feltárult előttem a két világháború közötti erdélyi irodalmi élet - egészen más megvilágításban, mint ahogy Erdélyben a középiskolában vagy Debrecenben az egyetemen tanulhattam. Egy világ, melyhez csak kegyelettel nyúlhatunk az eltelt évtizedek távlatából: egy kisebbségbe szorult nemzet emberfeletti önfenntartó, azonosságmegőrző mozgalma, kultúra- és irodalomszervezése; a Kemény Zsigmond Társaság munkája, melynek Wass Albert fiatalon tagja volt; különböző irodalmi, közéleti és szaklapok tevékenysége, melyeknek munkatársa volt; az Erdélyi Szépmíves Céh munkássága, mely öt könyvét adta ki, valamint az Erdélyi Helikon szépirodalmi lap élete, melyben Wass Albert mintegy hússzor publikált prózát - mintha a kisebbségbe került nemzetrész panteonjában járnék.

A korabeli antológiák vizsgálata nagy értékű dokumentumanyagot fejt fel: az Új Arcvonal, a kétnyelvű Cot la cot - Vállvetve, melyben Wass Albert román szereplőjű és témájú írással szerepel; az Új erdélyi antológia, Séta bölcsőhelyem körül. Erdélyi elbeszélők és a Kemény Zsigmond Társaság által kiadott Erdélyi Hírmondó, mely a társaságnak Észak-Erdély anyaországhoz való visszatérte utáni magyarországi felolvasó-körútról tudósít.

Wass Albert végigélte a huszadik századot, beleszületett az egykori monarchiába, eszmélésének ideje az első világháború idejére esett. Írói kibontakozása a két világháború közötti romániai magyar irodalmi életbe vitt. A második világháborúban harcolt, aminek következményeként először Németországban, majd az Egyesült Államokban több mint fél évszázadot élt emigránsként. Szülőföldjére nem térhetett vissza látogatóba sem.

...

---